Úgy döntöttünk ma kimegyünk kicsit tenni-venni a Viskóhoz, de mielőtt még odafelé vettük volna az irányt, elmentünk a szőlőhegy másik szegletébe, megnézni a mintapincét. Ennek a pincének ugyanis olyasmi a kialakítása, mint amilyet mi is szeretnénk. Fehér fal, natúrra festett fa nyílászárók, féltető, térdig érő támfal a féltető mellett. Csináltunk pár fényképet, meg levettük a méreteket. Gondoltuk minek törjük a fejünket, ha már itt ki tudjuk próbálni élőben, hogy mekkora asztalhoz mekkora féltetőt érdemes csinálni. Miután jól kinézelődtük magunkat, irány a Viskó. Odaérve, a gyönyörű napsütésben elkezdtük "kicsomagolni" a házat. Az eredeti terv az volt, hogy kimérjük az épület környékén a telekhatárokat, és a ház körül megritkítjuk a dzsindzsát, hogy a szakemerekkel könnyebben körbe tudjunk majd járni, ha megyünk felmérni. Mindössze kb. két órát dolgoztunk ketten az ügyön Hunorral, de az eredmény igencsak látványosra sikerült.Aztán megérkezett Csiribá is. Ekkor nekiláttunk a mérésnek. Volt nálunk két darab 30 méteres mérőszalag, meg egy térkép, amin a ház ismert méreteihez arányosítottuk a többi méretet. Az akció annyira jól sikerült, hogy lett olyan mérési pontunk, amely gyakorlatilag rámutatott egy meglévő földmérési karóra. Ekkor megnyugodtunk, hogy a mérésünk egészen pontos. Aztán kicsit álmodoztunk még, és hazafelé vettük az irányt.