Kora reggel – hajnali 7-kor – gyűltünk össze a Csotthonnál. Mindenki még álmos volt, és vágyott vissza az ágyába.
Elsétáltunk a buszmegállóhoz ahonnan kellemes buszút vezetett Ságvárra. A buszon mindenkinek jutott ülőhely.
Ságváron elsétáltunk egy játszótérre, ahol megreggeliztünk és játszottunk egy jót. Reggelink befejezte után folytattunk túránkat. Felmentünk a Szőlőhegyre, ahol már várt ránk Aliz. Ő éppen élettörténetéről  tartott volna mesedélutánt, de megpillantottunk egy fehér nyulat. A nyuszi nagyon késésben volt, és elkezdett futni. Mi, Alizzal együtt futottunk utána.
Elvezetett minket egy nagy rétre, ahol játszottunk többek között földrengés - tornádó-költözést -, WC-fogót és kendő kapkodósat. Ez az utóbbi tetszett az őrsnek a legjobban.
Játék után újra megláttuk a rohanó nyulat, és tovább követtük őt egy hernyóhoz. Ő nagyon megnevettetett minket, ahogy mozgott és pillangóvá változott át.
Sétáltunk tovább, majd egy fa tetején megláttunk egy szemüveges macskát, aki vigyorogva nyávogott, vicceket mondott és nagy mozdulatokkal, össze-vissza mutatta az irányt. Nagy nehezen végül elirányított minket az őrült kalaposhoz és a kerge nyúlhoz. Mikor megérkeztünk hozzájuk, láttuk, hogy éppen egy NEMszületésnapot ünnepelnek. Teás poharakat dobáltak „Új kör-t !” kiabálva. Volt egy egér, aki nagyon megijedt a macska szó említésére, és addig nem nyugodott meg, míg le nem borították egy üveg eperdzsemmel. Meghívtak minket ebédre, és egy nagyot lakmároztunk.

Az ebédet követően őrsi időt tartottunk. A Hódok frizbiztek a réten, a Peléknek 1 óra ált rendelkezésükre, hogy egy fantasztikus tüzet rakjanak, a Csenkeszek Ritától kaptak egy levelet, amire válaszolniuk kellett, a Cukorborsók, Sasok és a Sakálok pedig gyakoroltak az egy hét múlva esedékes próbáztatásra. Mi – Pitypangok – filcből kis figurákat varrtunk. Mesi smileyt, Vivi macskát, Zsófi pedig dinnyét készített. Befejezni sajnos nem volt időnk. Mivel nem oldódott meg a szendvicsrejtély, késéssel indultunk tovább. Miután megláttuk a fehér nyulat, és üldözőbe vettük. Utunk során még egyszer találkoztunk a macskával, aki útba igazított minket a királynőhöz.
Az egyik kereszteződésnél egy kártyába botlottunk, aki rózsákat festett át pirosra, mert véletlenül fehéreket ültetett. Hirtelen megpillantottuk a kártyaőröket, akik fogták a festegető kártyát, és fejét vették.
Ezután felmentünk a királynőhöz, a Betyár barlanghoz, ahol a királynő ítéletet hirdetett Aliz feje felett. Utunkat folytattuk, hogy Alizt megmentsük. Végül sikerült elmenekülni a királynő elől, és a kulcslyukon keresztül visszasiettünk vele a való világba. Innentől kezdve igyekeztünk a buszmegállóba. Siófokra érkezvén ettünk a Csotthonban, majd misére siettünk.