1. nap
Reggel ébresztés után fagyűjtéssel kezdtünk. Ez után a finom reggeli következett, majd egy gyors tust dobtunk, átöltöztünk egyenruhába, párokba álltunk és elindultunk sietve a misére. Még mise előtt a faluban találkoztunk a kicsikkel, akik épp akkor érkeztek meg. Közösen folytattuk utunkat a templomhoz.
A mise után lépéstartással és dalolva vonultunk végig a falun. Ahogy elértük az erdei utat átvettük a kicsiktől a cuccot.
A táborba beérve kiosztották a feladatokat: körletépítés és egyéb központi építmények megépítése volt. Ábel az építkezés alatt egy liánt szeretett volna leszedni egy fáról, de szerencsétlenségére a fél fát magára rántotta. Őt ezután kórházba vitték Veszprémbe, mert felrepedt a fejbőre. Ezután egy minimális csapat ( 4 fő ) megmártózott a patakban, aminek a hőmérséklete 10 ˚C körül mozgott. Ezután Holdra Üvöltőnek segítettünk a padokat a tábortűz helyére pakolni.Vacsoráztunk, majd a tábortűz köré sereglettünk és megtekintettük az előadást. Nagyon hideg volt aznap este. A tábortűz vége után következett az esti  szertartás, majd a takarodó után mindenki belebújhatott a pihe-puha hálózsákjába.

2. nap
Reggel Néma Szellő és Őrült Ló csodálatosan zengő hangjára ébredtünk, majd egy őrségszimulátorral melegítettük be magunkat a reggeli tornán. Ezt a fergeteges élményt Pali és Tommaso nyújtotta nekünk. A fáradt postás elfelejtette a szertartáshoz hozni a postát, de a rohanást az inge tisztasága bánta.
A délelőtti program közös építkezéssel telt. Sikeresen elkészítették a fiúk a konyha mögötti mosogatóállványt, Zsófi vezetésével a Sas őrs pedig egy rendkívül jó három lavoros kézmosót kötözött. Sőt a Mesi segítségével az őrségbeosztás is elkészült. A Sakál őrs ballontartót szolgáltatott a tábornak. A tegnap elkészült „skalpokat” Luca felakasztotta a külön erre a célokra készített építményekre. A nagyobb fiúk Holdra Üvöltő vezetésével a tábortűz helyét díszítették. A Róka őrs vezetésével a kiscserkészek fát gyűjtöttek.
A délután folyamán szerencsére sikerült befejeznünk az őrsi zászlónkat és megfelelő rudat is találtunk hozzá, ahogy a többi őrs is tette. Így az esti szertartásra már mindenki az őrsi zászlójával ment.Ebédre cukorborsó főzelék volt pörkölttel. A Hódok voltak a konyhások , így nagyfiú méretű adagok landoltak a csajkáinkban. A döfönye második felében Néma Szellő vezetésével készültünk az esti tábortűzre.
A délután rendkívüli shefttel telt. Indiántermékeket cseréltünk fehér termékekre. A játék nyertese az volt, aki a legtöbb fehérterméket szerezte. A legjobb állomás Holdra Üvöltőnél és Őrült Lónál volt. Náluk bunyózni/kendőharcozni kellett, hogy némi állatbőrhöz jussunk. Kacagó Víztükörnél a növényismeretünkre volt szükségünk a gyógynövények megszerzéséhez. Apró Sziklánál nyakkendőgyűrűt készíthettünk, először spagóból majd bőrből. Így a megszerzett indiántermékeket a fehérkereskedőknél gyöngyre, fegyverekre és főzőedényekre cserélhettünk. A vándorkereskedőnél különböző feladatokért előnyhöz juthattunk. Például a 4-es csapat kiárkolt egy sátrat, így minden náluk lévő termék megduplázódott. A játék közben Laci atya is csatlakozott köreinkhez, nagy örömünkre.
Este az előző nap tanult népdalokat gyakoroltuk, és újakat is tanultunk. A napot színesítette a délután folyamán elkezdődött gyilkosos játék. Krisu volt a rekorder, Néma Szellőt, a napos tisztet a játék kezdetét követően rögtön megölte.A tábortűz nagyon jól sikerült, mindenki élvezte a sok játékot.
E nap után is fáradtan bújtunk hálózsákjainkba.

3. nap
Reggel Álmatlan Medve dalára ébredtünk, majd a reggeli tornán egy mókás tánccal bemelegítettünk. A forró és finom kakaó átmelegített minket a kissé hűvös reggelen. Ezek után megkezdődött a lelki délelőtt, melyben az előkószáknak egész délelőtt csöndben kellett maradniuk. Mi, kiscserkészek eközben feladatokat oldottunk meg. Elérkezett az ebédidő. Utána métáztunk ami elég viccesre sikeredett mivel Eszti az ütésnél majdnem leütötte Kicsi Póni kezét.
Aztán foci következett amiben a lányok is nagy sikert arattak. Szünetben dinnyét ettünk amiből Lehel és Hunor versenyt csináltak : Ki eszi meg gyorsabban a dinnyét héjastól? Ezután egy 2 órás fürdés következett, mely alatt teljesen megtisztultunk. Fürdés után a sátorhoz visszaérkezve találkoztunk egy egérrel. Holdra Üvöltő segítségével megszabadultunk a szőrös bűnözőtől.
Elérkezett a vacsora, ami zsíros kenyér volt hagymával. Utána kezdődött a tábortűz. A tüzet Dominik gyújtotta meg fáklyával. Farkasvér bejelentette, hogy eljött hozzánk a Jásdi Nagycirkusz. Először Eszti lépett a porondra, mint balerina és a vezetésével Zsötemerozít játszottunk. Ezután következett a csodálatos tűzköpő és az elképesztő víznyelő. Nagyon viccesek és ügyesek voltak. Zalán, a vízköpő a produkciója után, körbefutott és mindenkivel lepacsizott. Ezt mindenki nagyon élvezte. A következő szám a limbó volt. Közben jó sokat táncoltunk és énekeltünk. A tábortűz vége egy színházi előadás volt, ahol apró lábú emberek adtak elő egy részletet a Rómeó és Júliából, majd beálltunk egy szeretetkörbe. Ezt követően elindultunk az esti szertartáshoz. 22:00-kor volt a takarodó. Mindenki egy pillanat alatt elaludt.

4. nap
Kemény Dió lágy hangjára ébredtünk. Tommaso és Pali nagyon energiával teli volt a reggeli tornánál mi viszont nagyon fáradtak voltunk még. Reggeli előtt/alatt nekiállt szakadni az eső, de attól még élveztük a finom, jó ízű körözöttes kenyeret. Rendhagyó módon a sátorszemle a szertartás előtt volt. Ma különösen sok talált tárgy volt, mert minden holmit beszedtek a nagy program előtt. A bünti versírás volt, ami nagyon nehéznek bizonyult számunkra.
Sok vendég érkezett a délelőtt folyamán: öregcserkészek és a családtagjaik. A délelőtti program kézműveskedés volt, amiben az előkószák segítettek. Csináltunk sok vésett bőrt szöges fával, amit felforrósítottunk.
Ebédre isteni húsgombóc volt, nagyon meleg volt ugyan, de eddig ez volt a legfinomabb. A délután egy igen különleges játékot játszottunk. Régi történeteket hallottunk amelyekből ki kellett választanunk, hogy melyik történt meg és melyik nem.
Az ebéd után következett a mise, amit Marci atya tartott nekünk. A mise alatt egy nagyon jó kis dalt tanulhattunk meg tőle.
Délután még játszottunk Honfoglalót, amiben még kendőharc is volt. Szegény Mesi nagyon beverte a fejét.
Ezután következett a vacsora, majd a tábortűz és végül a jól megérdemelt takarodó.
Borzasztó éjszakánk volt. A zuhogó esőre ébredtünk. A hálózsákunk és a polifomunk is vizes lett. Mivel tegnap este egy órával később feküdtünk le ezért ma egy órával később is keltünk.

5. nap
A reggeli torna nagyon izgalmas volt. A reggeli most igazán különleges volt. Lehetett választani a meleg diós tészta és a körözöttes kenyér közül.
A délelőtti program nagyon klassz volt. Itt megcsillogtathattuk a természetjárási tudásunkat.
Az ebéd nagyon finom zsíros kenyér volt. Mindenki repetázott belőle.
Délután nyomozójátékot játszottunk, ami nagyon érdekes és elgondolkodtató volt.
A vacsora finom húsleves és még finomabb pörkölt volt. Később a tábortűz vette kezdetét, ahol nagyon sok jó játékot játszottunk. Majd egy nagyon gyors záró szertartás következett, majd végül a takarodó.
Hajnalban riadóra ébredtünk. A nagy fiúk sikeresen leverték a támadókat, akiknek így nem sikerült ellopniuk a tomahowkot.

6. nap
Korán reggel ébredtünk. Zsibbadt tagjainkat egy kiadós reggeli tornával tettük rendbe, amit finom étkezés következett. Utána sátorszemle volt és mivel Farkasvér volt a napostiszt nekünk kellett jelenteni.
Ezek után egy hosszú túrára indultunk. Gyönyörű kilátást nyújtott a patak menti túraösvény. Utána viszont nagyon nehézkesen mentünk fel egy rettentően meredek emelkedőn, viszont fent bámulatos kilátás volt az egész erdőre. A túra nagyon hangulatos volt, végig cserkészdalokat énekeltünk. A sétánkat egy finom ebéd szakította félve. Löncshúsos kenyeret ettünk, majd továbbindultunk.
Pár óra gyaloglás után elértük a hadijáték színhelyét. Most azonban nem egy hagyományos hadijátékot játszottunk. AZ eddig szokványos két csapat mellé most egy harmadik is társult: a fehérek, akiknek 2 számuk és 3 szalagjuk volt. Egy tomahawk is náluk volt, amit el kellett lopni tőlük, ahhoz, hogy valaki megnyerhesse a játékot. Ez azonban még nem volt elegendő a végső győzelemhez, ahhoz ugyanis az ellenfél zászlóját is el kellett hozni.
Az első kör várakozáson felüli ideig tartott, így az idő szűkössége miatt a második kört gyilkosabb szabályokkal játszottuk. Ennek az lett a vége, hogy az egyik csapat berohant a zászlóért, gyorsan kivégezve annak őreit, és még a másik csapat érkezése előtt távozott is vele. A csata helyszínéül szolgáló dombról leereszkedve egy forráshoz értünk, ahol kettévált a csapat. A kisebbek visszamentek a táborba, míg a nagyobbak a forrásnál töltötték az éjszakát.
Amint elmentek a kicsik mindenki nekilátott fát gyűjteni a tűzhöz, amin a vacsoránkat készítettük el. Belülről sok mindenkinek hosszúnak tűnt, de mint minden más, ez is eltelt. Mikor lobogott a tűz, Golyó egy játékra invitált minket. Mindenkinek nagyon tetszett a játék, bár a hatos és kilences számok pont nélküli használata miatt kisebb problémák léptek fel. Játék után korgó hassal tettük be a tűzbe az alufóliába csomagolt, feldarabolt hagymát, krumplit és szalonnát. Amíg készült az étel, megérkeztek az állat őrs oszlopos tagjai, akik az egész napot a táborban töltötték. Mivel a vacsora nem egyszerre lett kész, így először az önkéntes készítői (Luca és Fecó) kaptak belőle, majd a többiek. A vacsora legfenségesebb falatai az alufólia csücskében összegyűlt zsírba mártogatott kenyérfalatkák voltak. A hely szűke miatt nehézkes volt az elalvás.

7. nap
Másnap Golyó ébredt elsőnek, mikor Lea megérkezett a reggelinek valóval, és közölte, hogy kéne egy kis segítség, ugyanis a trabiban akadt „némi” probléma a kuplunggal, de ez egy másik történet. Mivel csak délre kellett visszaérnünk a táborba, így mi sokáig aludtunk még. Még az éjszakai szállásunkon megreggeliztünk: ki lekváros, ki vajas, ki vajas-lekváros kenyeret evett. Elindultunk visszafelé. A falu multifunkciós kiszolgálóegysége (vegyesbolt) előtt pillanthattuk meg a továbbra is parkoló állásban rostokoló trabik gyöngyét. De mire a táborba értünk Golyó is begurult, mi több, szárnyalt a gépcsodán. Visszatértünk után nem sokkal nekikezdett az eső. Ekkor mindenki behúzódott a sátrába és nekiláttunk kitalálni az esti tábortűzi mesénket. A hatalmas rendezői próbák közt, melyeket még Stephen Spielberg is megirigyelne, hatalmas reccsenésre lettünk figyelmesek. A hang alapján azt hittük, közvetlen mellettünk dőlt ki egy fa, de mint kiderült a lány körleteken túl történt az eset. Folytattuk a készülést az esti tábortűzhöz. Késő délután kijött hozzánk a falubeli atya és tartott nekünk egy gitáros misét az esőbeállóban. Vacsora végén Tété bejelentette, hogy a kidőlt fa és a folyamatos esőzés miatt úgy döntött a tábor vezetősége, az utolsó éjszakát nem az erdőben töltjük. Mondanom sem kell ez nem kis feladat, de mindenki igazi felnőttként kezelte a hír, majd a helyzetet is. A feladat nem kevesebb volt, mint mindenkit kiköltöztetni a rétre. Ez napsütésben, jó időben még talán nem is lett volna olyan nagy feladat, na de az addigra már szakadó esőben megoldani ezt úgy, hogy mindenki száraz területen hajtsa le a fejét, hát nem kis mutatvány. De mi, magyartengeresek megbirkóztunk vele. A könnyen mozgatható, ponyvához varrt aljjal rendelkező főleg Quechua-s sátrakat kihordták az őrsök a mező közepére, cuccaikat pedig átpakolták az erdőben maradó nehéz szerkezetű sátrakba, így maximálisan kihasználva a kitelepített sátrak alvó kapacitását. Mivel így sem férnénk még el, ezért a GH teljes tartamát Golyó elkezdte összepakolni. Nem egészen 15 perc múlva megjelentek az első EK-k, hogy mit kezdhetnek el átpakolni a konyhasátorba. Miután kiürült a GH, 10 fő közös munkájával átmozgattuk azt is a rét közepére. Viszont a fű csurom vizes volt. Ezért a megmaradt száraz fóliákat és sátorlapokat egymásra rétegelve száraz „padlót” képeztünk, melyre innentől tilos volt cipővel rálépni. Elkezdték bepakolni az emberek az alvócuccaikat. A vacsorától idáig mindössze 45 perc telt el. Az, hogy egy egész tábor átköltöztetéséhez ilyen kevés időre volt szükség, jól mutatja, mennyire fegyelmezett és összehangolt munkát végeztek a tábor lakói. Ekkor a munka még nem álhatott meg, hiszen a sátor vízelvezetéséről is gondoskodni kellett a folyamatos eső miatt. Ezt a rókák oldották meg Marci vezetésével, néhol térdig érő árkot ásva. Gondolom az akció dús történet olvasása közben nem tűnt fel, hogy elmaradt valami. Pedig sajnos idén záró tábortűz nélkül hajtottuk álomra fejünket az utolsó este. Ezt a folyamatos esőnek és a nem vízhatlan esőbeállónak köszönhettük.

8. nap
Borúsan, ám eső nélkül köszöntött minket a reggel. Reménykedtünk, hogy azért a nap is előbújik majd, hiszen nélküle nyirkosan, vizesen pakolhatjuk el felszereléseinket. Szerencsére így is lett. Egy kis szél kíséretében élvezhettük a napsugarak nyújtotta meleget. A munka a szokott tempóban haladt. Először látványosan kezdett eltűnni a tábor, majd a teendők fogytával lassulni kezdett a folyamat, hiszen ilyenkor már nem fér oda mindenki a munkához és az emberek is fáradnak. Mire indulni kellett a buszhoz, készen voltunk a dolgok oroszlánrészével. Azonban idén sem sikerült úgy elhagyni a táborhelyet, hogy a logisztikát hazaszállítóknak ne legyen még pár órányi munkája. Estére azonban mindenki a saját ágyában pihenhette ki a fárasztó, ám vidám élményekkel teli tábort.