HÚSVÉT. Ez a két szótagú szó annyi mindent felidézhet bennünk. Piros tojás, Húsvéti Nyuszi, Kölnivíz, Locsolóversek, Tojásfestés, Sütés-főzés, Feltámadás. Ám ha az ember lánya cserkész nagyon gyorsan emellé a szavak mellé egy elég éles emlékkép is párosul a fejében miszerint is 10-20 cserkészfiú szódával a kezében csak arra vár, hogy őt tetőtől-talpig meglocsolja, hogy el ne hervadjon. Fizetségül természetesen minden locsoló 1-1 szépen megfestett Húsvéti tojással gazdagodik. Emellett egy-két finom falattal és édességgel is kedveskednek nekik a leányok. Ez idén sem volt másképpen.
Hűvös reggel fogadta a siófoki cserkészeket a főtéren, ahol ebben a korai időben találkoztunk. Minden ifjú tehetségéhez mérten kiöltözött, a fehér ing, fekete nadrág és az ünneplő cipő volt a minimum, de volt, aki népviseletben vágott neki a húsvét hétfői razziának! 

„Vers nélkül nincs locsolás…” Ez nálunk sem volt másként. Mindenki kiválaszthatta, még otthon, a jobbnál jobb versek közül, hogy neki melyik áll legközelebb a szívéhez és ezt tanulta meg. Egy kis gyakorlás azért mindenkire ráfért mielőtt élesbe is kipróbáltuk volna magunkat! De megérte a versekbe áldozott idő és energia, mert a lányok nagyon szépek voltak, ők is kiöltöztek a fiúk kedvére. Rengeteg nagyon finom süteménnyel, rágcsával és hűsítővel fogadták a lelkes locsolókat. Mondanom sem kell, hogy hűsítővel mi is fel voltunk szerelkezve, de rendesen! 10 rekesz szódával, illetve két vödörrel vettük üldözőbe a hervadozó lányokat. Bár nem egyszer igen keményen meg kellett küzdeni a locsolásért, hisz a lányok sem adták könnyen magukat, de ez nem szegte a kedvünket, sőt… A házak között hangos nótaszóval és büszkén jártunk, hogy mindenki meghallja és meglássa, hogy itt járnak a siófoki cserkész fiúk, akik még most sem hagytak fel a régi hagyományokkal és minden hajadon jól vigyázzon magára, mert mi senkit nem hagyunk szárazon!

Három autóval mentünk a távolabbi helyekre, de a móka itt sem maradhatott el! A három autó közt folyamatos rivalizálás zajlott, ami a végére kész vízi csatává fajult. Az első és az utolsó autó szövetségben bekerítette a középen lévő járművet, majd nagyon komoly „tűzerejükkel” kereszttűzbe vették egészen addig, míg ki nem fogytak a szódás szifonok! Mire végeztünk mindenki elfáradt. Volt, aki csak kicsit és persze volt olyan is köztünk, aki többet kapott a vízből, de délutánra szépen kisütött a nap, így ez sem okozott gondot.
IGEN! Sikerült minden cserkész és nem cserkész lányt meglocsolni, akit szerettünk volna - hangzott fel a kiáltás mikor az utolsó helyszínt is elhagytuk.

Hoppá! Van egy kis probléma! Még maradt pár üveg szóda, amit nem sikerült ellocsolni a lányokra és én biztos nem viszem tele haza! Mondtam a srácoknak… Nem is kellett nekik több. Repültek a szifonok, patakokban folyt a víz. Hol hárman kergettünk egyet, hol pedig egy kergetett hármunkat! A szóda várakozáson felül fogyott, mindenki futott még egy jót. Igazán pazar pont volt az i-re ez a kis mulatság.
Mindenki csurom vizesen, megfáradva, de igaz mosollyal és boldogan ment haza, azzal a címszóval, hogy „Jövőre ugyan ekkor, ugyan itt, csak több szódával!”

Készítette: Horváth Gergely