A 8-10 éves gyerekeket június 23-27. között várta a helyi plébánia. A tanyázáson 3 város – Pécs, Mohács, Siófok – cserkészcsapata vett részt.

1. nap
Az első napon a gyülekező 9:00-kor volt a Csotthonnál. A buszunk 9:20-kor indult Pécsre. Az út igen hosszú volt. Amikor megérkeztünk egy másik cserkészcsapattal együtt szálltunk fel a Szederkényre tartó buszra. A leszállást követően beraktuk a táskáinkat egy buszmegállóba, hogy azokat majd utánunk hozzák. Ezek után folytattuk utunkat a tábor helyszínére, Máriakéméndre.

Egy idő után a kiscserkészeket elvitték a templomhoz, hogy kevesebbet kelljen gyalogolniuk, nehogy már a tanyázás kezdetén elfáradjanak, hiszen még mennyi móka és feladat várt rájuk! Mi pedig tovább folytattuk utunkat a templomkertbe. A táborozás játékkal indult, Kicsiarakás-t és Britbulldog-ot játszottunk.

A tábornyitó szertartást követően a gyerekek belecsöppentek a tanyázás keretmeséjébe:
hirtelen sok ember összetalálkozott, és senki nem értett semmit. Zűrzavar alakult ki gyorsan, és a népek vezetői hamar összetűzésbe keveredtek. Szerencsénkre megjelent Tündérmester a tündéreivel és megpróbálta orvosolni a problémát, mely még neki is gondot okozott. Hogyan lehetséges az, hogy egy térben és időben vannak kalózok, akik ünnepelni akarnak; manók, akik tetvet irtani szeretnének és indiánok, akik háborút követelnek? Mindenesetre letelepedtek a különösebbnél különösebb teremtmények, mert senki nem tudta, hogy meddig kell itt maradniuk. Nem sokkal később Tündérmester talált egy eszméletlen, földön fekvő varázslót. Felébresztették, kifaggatták, s ő elmondta, hogy létezik egy Kódex, amiben benne van az egész világ rendje és az összes varázsige. Egy szó, mint száz, a varázsló balul elsült varázslata miatt a könyv lapjaira szakadt és szanaszét fújta a szél. Amíg a varázsló töprengett, hogyan lehetne helyrehozni a galibát, összeismerkedtek a népek.

A bemutatkozás után a gyerekek a nagy hőségben Esőharc során hűsíthették magukat. Időközben a bölcs varázsló rájött a megoldásra. A könyvet újra kell írni, ehhez a munkához viszont rengeteg új dologra van szükségünk.

Később vizes program következett, aminek levezetéséhez nem kellett sok fő, így mi, többiek a sátrainkhoz faragtunk cövekeket.

Aztán, mikor már mindenki elfoglalta a helyét a szobákban/sátrakban, Sheft volt a program. Ehhez a játékhoz csapatokba álltunk, és a lényeg az volt, hogy a fordulókban minél több pénzt kell összegyűjteni, kereskedéssel, vagy ha szerencsés vagy kő- papír-ollóval. A Sheft után uzsonna, majd daltanulás volt soron. Az Árvalányhaj című népdalt tanulták meg a gyerekek Mária vezetésével. Ezután a fantasztikus nap után már csak a vacsora, a fürdés és a tábortűz maradt hátra. Na meg persze az esti szertatás, amellyel hivatalosan is vége lett a tábor első napjának.

2. nap
A második napon az ébresztő 8:00-kor volt, majd reggeli tornával folytatódott a nap, utána a soron lévő napostiszt a táborparancsnok társaságában szobaszemlét tartott.

Mindezek után kezdődhetett csak igazán a kaland, mivel számháború, méta valamint tréfás szellemi vetélkedő színesítette a programot. A Tündérmester a nap folyamán büszkén bejelentette, hogy megtalált pár lapot a régi Kódexből. Ez a hír fellelkesítette a lurkókat, hogy ők is gyűjtögessék a lapokat. Este a máriakéméndi cserkészcsapat is velünk tartott. A játékhoz két csapatba álltunk és a cél az ellenfél zászlójának megszerzése volt. Ezt a programot követően bekaptuk az ebédet, és kipihentük a csata fáradalmait, de később új erőre kaptunk, mivel most a gyerekeknek a szellemi képességeiket kellett igénybe venniük, hogy végighaladhassanak a „Szellemi Labirintuson”. A „labirintusban” minden állomáson egy kérdésre kellett válaszolniuk, hogy célba érhessenek. A későbbiekben egy fantasztikus játék, a méta következet. A játék után mindenki kellően elfáradt és megéhezett, ezért uzsonnáztunk és pihentünk is egy kicsit. Estefelé felgyorsultak az események, mivel a gyerekek fürödni mentek és vacsoráztak majd fát gyűjtöttek a készülő tűzhöz.

Esti szertartás után szintén megbeszélés, majd „Nyugodalmas jóéjszakát”.

3. nap
A harmadik nap reggelén esőre ébredtünk és az összes eddig összekapart lap eltűnt. Egy klasszikus nyomozójáték keretében az apróságok utánajártak, hogy ki tüntette el a lapokat, s büntetést szabták ki rá. Ez a nap is móka és kacagás volt, bár a rossz idő miatt beszorultunk a házba. De az eső sem szegte kedvüket a gyerekeknek, hiszen a Játék Határok Nélkül c. játékban nagyon jól érezték magukat. Először állomásról állomásra jártak és mindenhol mást játszottak. Volt kisautó gurító verseny, dinnyeszüret, pénzpöckölős, célbadobós, illetve tüdőedzés is. Délután a gyerekek kreatívkodtak. Tábori emlékként gyöngyöt fűztek, bőröztek, dugóállatkákat gyártottak, hangszereket készítettek, fontak, gyertyát önthettek, sőt festhettek is.
Napközben még halmozódtak a Kódex-lapok és mikor már csak egy lap hiányzott a gyerekek találtak egy titkosírással megírt levelet. Kiderítették, hogy az üzenetet a Koboldkirály küldte. A királynál ugyan csak egy lap van, de tudja, hogy a nélkül az egész Kódex nem ér semmit, úgyhogy viadalra hívta a tanyájára a kis táborlakókat. Ha nyernek, megkapják a lapot, viszont, ha vereséget szenvednek, a Koboldkirály elkobozza az összes többi lapot is. Végül megállapodtunk abban, hogy másnap ellátjuk a baját annak a Koboldkirálynak.
A nap folyamán volt még Túrórudifutás, táborinduló tanulás emellett meseidő. Délután a gyerekek a szelencéiket fejlesztették, amikkel majd haza tudnak repülni. Este fürdés, vacsi és tábortűz következett, amit sajnos elmosott az eső, ezért bent a házban táborgyertya köré ülve énekeltünk és játszottunk. Tíz óra körül a kicsik már lefekvéshez készülődtek és mély álomba merültek, hogy a negyedik napot is ilyen sok jó kedvvel tudják majd végigmókázni.

4. nap
Hála az előző napi sikeres esőtáncnak, csütörtök reggelre kisütött a nap. Az ébresztő, a szobaszemle, a reggeli szertartás és a reggeli után túrára indultunk, hogy legyőzhessük s gonosz koboldkirályt, aki meggátol minket a hazajutásban. A túra folyamán a gyerkőcöknek fel kellett készülniük a csatára, így az indiánoknál a csomózás tudományát és a csatarendbe fejlődést gyakorolták, a kalózoknál a dalolást, amivel elrettenthetik a kobold katonákat, a manóknál pedig elsajátíthatták a gyógyítás mesterségét. A túrázás keretében a leendő (és a már meglévő) kiscserkészek próbáztak. Vezetők kettesével helyezkedtek el az állomásokon, és felmérték az ifjak tudását. Miután mindenki kiért, felemelő sikerélménnyel telítve vonultunk vissza a táborba. A kiérdemelt ebéd spagetti volt. Majd megjött Sunci atya, aki a misét tartotta nekünk. Az őrsök még elvégezték az utolsó módosításokat a varázsszelencén, és egyesítették az összeset. Miután megtörtént a varázslat, onnantól kezdve bárki, aki elhagyja a táborhelyet, az visszatér a saját közegébe. A kicsik vacsoráztak, fürödtek és felkészültek egy újabb bámulatos tábortűzre. De a takarodó még váratott magára, mivel forduló pontra jutott pár kiscserkész élete, és kiscserkész ígéretet tehetett az este folyamán. A kicsiket szembekötve kivezettük a házból. Ott lenyűgöző látvány fogadta őket: a térig vezető út fáklyákkal kivilágítva, a placc fölé hajló diófa mécsesekkel teleaggatva várta az apróságokat. Ezután az őrsvezetők a gyerekek nyakkendő gyűrűjének felhúzásával a pécsi Sólyom őrs tagjait, a siófoki Pele és Mandula őrs tagjait ünnepélyes keretek között kiscserkész-tesvérünkké fogadtuk. Viszont most már mindenki fáradt volt és elérkezett a tábor utolsó alvása, így mindenki sok élménnyel feküdt le ma is.

5. nap
Ötödik napon szintén ébresztő, reggeli szertartás, és a reggeli után elkezdtük lebontani a tábort! Lebontottuk a sátrakat, elmostunk mindent a konyhában, felsöpörtünk, felmostunk mindenhol és mindent visszaállítottunk eredeti helyére. Természetesen indulás előtt a sok kis kéz már szépen kitakarított ezért volt idő még egy kis játékra, de a búcsú elkerülhetetlennek bizonyult, így 13.10-kor fel kellett szállnunk a Pécsre tartó buszra. Pécsen a mi kis csapatunk bezsúfolódott egy már alapból is zsúfolt buszba és indulhattunk is hazafelé. Az út visszafelé sem volt rövidebb, viszont sok-sok emlékkel és élménnyel tértünk haza melyeket sosem feledünk.

Én nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a táborban, és segíthettem a szervezőknek. Talán most tudatosult bennem leginkább, hogy én is szeretnék egy őrsöt.

Lukács Borbála, Pálfi Zsófia, Kovács Eszter, Komáromi Zalán