A Töreki elágazásnál voltunk teljes harci arcfestékben. A törzs legidősebbjei és legbölcsebbjei Apró Szikla és Holdra Üvöltő kétfelé osztották a kis csoportunkat és az útelágazásnál elbúcsúztunk egymástól azzal, hogy védjük meg területeinket az ismeretlenektől. Ugyanis Álmatlan Medve és törzse erre tartott. Amit hírnökeink megtudtak róluk az az, hogy a szekereiket két-két ló húzza. Két nagyon értékes zsák volt minden kocsin. A lovakon egy-egy szalag, a többségen pedig szalag és szám is volt. A mi feladatunk a rakomány megszerzése, amihez minden idegent hatástalanítanunk kellett egy ideig. Ezt úgy tudtuk csak megcsinálni, ha a szalagot kihúzzuk, vagy ha leolvassuk a számot. Sok embert könnyen kihúztunk, azonban számos emberrel meggyűlt a bajunk. A kisebb létszámú ám semmi másban nem különb csapat a felsőbb vidékeket vette védelmezése alá. Sikeresen elrejtőztünk az utánunk kajtató szemek elől, ám az ellenséges csapat rafináltabb volt, mint ahogy gondoltuk.

Elindultak azon az úton, amin elrejtőztünk, majd egy alsóbb útra tértek. Már majdnem elérték a határt, amin túl már nem a mi területünk, de fürgeségünkkel és gyors észjárásunkkal még mentettük a menthetőt. Utánuk eredtünk! Holdra Üvöltő és Fecó elöl futott és mire mi többiek odaértünk az agresszió már javában a tetőfokához közelített. Hatalmas csata volt, de csak páran éltük túl. Nagy bánatunkra Holdra Üvöltő és csapata nem szerezte meg a zsákmányt és elvesztettek engem, ugyanis foglyul ejtett a („galád”) Álmatlan Medve. Ezzel szemben Apró Szikláék sikerrel jártak, bár Kristóf is fogságba esett. A Cinege pihenőnél vártuk a két indiánt és törzsét. Álmatlan Medvének a zsákokra és a szabadon járható útra volt szüksége, az én csapatomnak pedig a fogságba esettek kiszabadításán járt az esze. Így békekötésre került a sor. Farkas Vér, Álmatlan Medve, Holdra Üvöltő és Apró Szikla is elszívta a békepipát, majd a csere következett. Ekkor megérkezett Kacagó Víztükör a kereskedő, aki vörösagyagot hozott. A megállapodás szerint a zsákban lévő értékre cserélte el a 2 kisebb zsák vörösagyagot Álmatlan Medve és törzse. Ezután közösen elfogyasztottuk az ebédünket, majd kisebb pihenő következett. Voltak, akik ezt kellemes beszélgetéssel, és voltak, akik egy komolyabb kendőharccal ütötték el ezt az időt. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már össze is pakoltuk táskáinkat és ismét útnak indultunk. Apró Szikla újfent ismertette velünk a tavaszi héricset (amit már fel kellett volna ismernünk). Ez egy gyönyörű sárga virág, ami védett és nem mellesleg mérgező is. Dombra fel, völgybe le, jobbra vagy balra? Ez a Pele Őrs tagjait nem nagyon izgatta. Ők mindig ugyanolyan lelkesedéssel mentek elöl reggel is és délután is. Ha rossz volt az irány, akkor megfordultak és a jó úton indultak tovább a sor elején. Egy nagy dombról sokan (többek között a Hódok) előszeretettel futottak le. Lent a völgyikében játékra került a sor. A sokak által ismert és kedvelt Szivi, ha szeretsz elnevezésű játékot játszottuk. A lányok szerencséjére ott volt Ábel, aki tudniillik egy úgynevezett „joker”, mert mindig elneveti magát. Sok vicces próbálkozást láthattunk vagy tapasztalhattunk. Most miután kinevettük magunkat jöhetett egy csillagsztikus csillagfogó. 5 csapatra oszlottunk, estünk, keltünk és a legfontosabb: hogy jól éreztük magunkat!! Mint az igazi indiánok letelepedtünk egy helyre majd hamarosan továbbálltunk onnan. Ez történt most is.
Utolsó előtti megállónkhoz értünk, ahol egy kisebb pihi után meghallgattuk, ahogy Zalán és Ábel ecseteli nekünk a Britbulldog szabályait. A bemutató után ki lett választva a kezdetben még csak egy szem bulldog, Álmatlan Medve. A többiek a pincsikutyák szerepét kapták. Egy mókás kis párbeszéd után megkezdődött a harc... Egyre több és több áldozatot követelt a csata. A játék legizgalmasabb része az volt, amikor mindenki felkerekedett, hogy megemeljék a rúgkapálózó Holdra Üvöltőt. Ez az esemény kétszer is bekövetkezett. Mind a két alkalommal sikerrel jártunk. Miután mindenkit a lehető legjobban megpróbáltunk kifárasztani folytattuk utunkat a ságvári buszmegállóig. Amint megérkezett a várva várt busz, az egész csapat sóhajtva felszállt és sokak fejében csak egy gondolat cikázott: Egyszer minden véget ér, ahogy ez a fantasztikus túra is....

Készítette: Bohár Emese