Hogyan találkoztál a cserkészettel?
Nekem nem volt nehéz találkozni a cserkészettel, mert a bátyám már 2001 óta cserkészkedett. Az, hogy, pontosan hogyan találkoztam vele nem rémlik. Valószínűleg a szüleim unszolására lettem én is cserkész, mert olyan emlékem nincsen, hogy én mondtam volna nekik, hogy mennyire szeretnék cserkészkedni. Illetve olyan emlékem sincsen, hogy Marci nagyon mesélt volna nekem az egészről. Tehát bátyámon keresztül találkoztam a cserkészettel, majd 2004-ben elmentem a toborzásra, azóta cserkészkedem.

Mi volt az őrsöd neve? Hányan voltatok?
Az őrsünk neve Sólyom őrs volt, amit nagyon nehezen választottunk meg. Két- három napig nagyon sokat keresgéltünk, míg végül Karesz rávágta, hogy Sólymok leszünk. Sok őrsit öltünk bele, de a végén mindenki beleegyezett.

Állandó létszámunk sosem volt. Ez mindig is változott nálunk az első egy-két évben, míg aktív volt az őrs, mindig volt 2-3 ember, akik folyamatosan cserélődtek. Csak egy év után állt be nagyjából 4-5 fős őrsre.

Mikor tettél fogadalmat?
2006 áprilisának környékén. Emlékszem, itt benn Siófokon tettünk fogadalmat. Arra is emlékszem, hogy akkor kaptam meg az első ingemet, mint mindenki más, csak rajtam akkor volt először és utoljára az ingem, mert volt egy kis incidens a rendeléssel kapcsolatban. Bartha Balázsnak nem volt inge, illetve rá való ing. Ezért pillanatnyi megoldás volt, hogy én fogadalmat tettem az ingemben, majd abban a pillanatban levettem és Balázsé lett az ing. Így egy kicsit viccessé alakult a fogadalomtételem.

Mindenki életében fontos pillanat, mikor megkapja az ingét. Ez nekem tényleg csak egy röpke pillanatig tartott. Utána lementünk Leviékhez a paintball pályára és hatalmas nagy hacacáré volt. Nagyon jól éreztük magunkat.

Mikor végezted az ŐVK-t?
2011-2012-es évben végeztem, ami nem sikerült elsőre. Ez azóta is egy viszonylagos negatív élményem ezzel kapcsolatban. Ezért csak arra tudok mindenkit sarkallni, hogy, ha már elkezdte az ŐVK-t tanuljon rá, és ne csak ott legyen. Minden jól ment, fantasztikus élményként maradt meg az ŐVK, de persze mi is szidtunk árkot-bokrot, velünk sem úgy bántak, mint egy kis matyó hímzéssel. Rengeteg baráttal és ismerőssel ajándékozott meg az ŐVK, nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel számtalan olyan közös emlékeink lettek az ŐVK által, ami szerintem egyszeri és megismételhetetlen. Emellett sokat tanultunk, okosabbak lettünk; és teljesen más emberként jöttem vissza.

Mikor kaptál őrsöt, milyen érzések töltöttek el az első, saját őrsid után?
Kicsit sajnáltam, hogy későn kaptam meg az őrsömet. Mármint 2012 őszén fejeztem be az ŐVK-t, és csak 2013 őszén kaptam meg az őrsömet. Úgy éreztem, hogy lehet, hogy túl sok idő telt el az ŐVK elvégzése óta. Véleményem szerint későn kaptam meg az őrsömet, ahhoz képest, hogy hány éves voltam akkor. Szerintem ez volt bennem az első érzés, mikor őrsöt kaptam.

Mai napig, úgymint az első pillanatban imádom a srácaimat és nagyon örülök, hogy őrsöt kaptam. Ez is egyfajta egyszeri és megismételhetetlen dolog, s ettől olyan szép. Pontosan nem emlékszem, hogy mit éreztem az első őrsi után, de emlékszem arra, hogy nem jó szájízzel mentem haza. Nagyon elterveztem, nagyon benne voltam, nagyon felspannoltam magam, de mégsem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztem. Kellett keresgélnem magamban, hogy megtaláljam a közös hangot a srácokkal és minden zökkenőmentesen menjen.

Tanulás/munka mellett elég időd jut a cserkészetre?
Meg szokott bennem fogalmazódni az a gondolat, hogy már lassan nem is azt viszonyítom, hogy a tanulás mellet van-e elég időm a cserkészetre, hanem, hogy jut-e a cserkészeten kívül másra időm. Ebben az évben kimondottan nagyon sok a dolog, amit csinálni kell a cserkészeten belül, mármint amit bevállaltam. Négy dolgot is bevállaltam: kiscserkész rajparancsnok lettem, indulok és elvégzem a segédtiszti képzést. Elvállaltam egy törzstagságot a most induló KCS vezetői továbbképzésen, ami nagyon sok plusz munkát jelent, illetve két hétvégét, amíg a képzés tart. A negyedik dolog pedig, amit bevállaltam, az őrsöm nyári tanyázásának a táborparancsnoki tisztsége. Ezek kifejezetten sok időt igényelnek, és igen komoly felelősséggel, valamint kötelezettséggel járnak. Mert amit, egyszer elvállalok, és amihez a nevem adom, azt maximális erőbedobással végrehajtom, s igyekszem a legjobbat kihozni belőle. Ilyenkor nincsen hobbi, nincsenek hétvégi bulik, nincsenek baráti sörözgetések, de helyette kapsz olyan élményeket, amik valóban kárpótolnak. Ha az ember időt akar szakítani a cserkészetre, akkor valóban szán, tehát van elég időm a cserkészetre, és egyre inkább kevésbé van másra, de ezt egy pillanatig sem bánom.

Megváltoztál azóta, mióta őrsöd van?
Természetesen, meg. Mindenképpen úgy gondolom, hogy igen. Biztos változtam negatív irányban is, ami nem az őrsömhöz kapcsolódik. A változást az ŐVK által megkezdett jellemváltozástól, jellemfejlődéstől számítanám. Az egy hatalmas pluszt adott, és ott nagyon sokat változtam, remélem ennek nagy részét pozitív irányban. Amit tanít az ŐVK is, hogy a vezetés elsősorban példa, vagyis minden őrsvezető életében lesz egy olyan pozitív változás, amit az őrse vált ki belőle azáltal, hogy ő megpróbálja a lehető legjobb példát mutatni. Ez az én esetemben: én nem voltam az ŐVK előtt vallásos, szóval első áldoztam, de onnantól kezdve hatalmas nagy űr volt a lelki életemben, amikor egyáltalán nem gyakoroltam a vallásomat. Az ŐVK elindított bennem egy olyan folyamatot, amikor elkezdtem erre is több időt fordítani. Nem beszélve arról, hogy mikor bemegyünk az őrsömmel a misére, és elkezdenek kérdezősködni nem hebeghetek, és nem akarok nekik butaságot mondani.

Valójában ez egyszerűen azt jelenti, hogy megpróbálsz példát mutatni, s emiatt te is megpróbálsz változni. Igen, nagyon sokat változtam.

Mi motivált arra, hogy elkezd a segédtiszti képzést?
Kicsit olyan érzésem volt, mikor eldöntöttem, hogy menni fogok, hogy ki más, ha nem én? Nagyon jól tudjuk, hogy a csapatunk rosszul áll segédtisztek terén. Mindösszesen egy aktív segédtiszt van a csapatban. Én úgy voltam vele, ha nem most kezdem el, akkor két év múlva. Beláthatatlannak láttam. Két év múlva már egyetemen leszek, tehát, amikor lehetőségem nyílt rá, igent mondtam. Az motivált a legjobban, hogy rajtam kívül más nem akart korábban jelentkezni a segédtiszti képzésre, illetve most már Lea is jelentkezett. Ellenben csapatnak lennie kell majd 5 év múlva meg 6 év múlva is. Azt hallottam, hogy lehet csapatot vezetni segédtiszti képesítés nélkül is, csak jóval nehezebb. Nagyon sok olyan tudást ad a ST, ami valóban megkönnyíti a munkáját az embernek, s ezáltal könnyebben látja a dolgokat. Ez motivált leginkább, hogyha senki nem akar jelentkezni, akkor majd én megmutatom és rászánom azt a 2 évet, ameddig a képzés tart, ezzel is próbálom segíteni a csapatomat.

Ez persze már csak másodlagos, de tényleg nagyon menő a sárgacsíkos nyakkendő.

Szeretnél csapatparancsnok lenni? Miért (nem)?
Néha én sem tudom, hogy szeretnék-e vagy, ha szeretnék miért. Nagyon szeretnék, mármint megfogalmazódott bennem már a gondolat. Leginkább azért, mert csapatparancsnoknak lenni nagyon nagy megtiszteltetés. Nagyon jó, ha a te neved alatt futnak a dolgok, tudod csinálni, vannak emberek, akik támogatnak. Rendkívül sok munkával jár, még több áldozattal és még több idővel. Jobb esetben egy csapatparancsnoki cím nem fél évre szól, nem is egy évre, azt, ha az ember elvállalta, akkor hosszú ideig tart, s ez egy komoly döntést igényel.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Min változtatnál a csapat életében?
Úgy látom az elkövetkezendő fél év távlatában, hogy nagyon jó irányba indult el a csapat, s nagyszerű kilátások vannak a csapat életével kapcsolatban, remélhetőleg igencsak jó rendszer fog kialakulni. Szeretném, ha esetlegesen én lennék a csapatparancsnok, hogy ami most elkezdődik, azt tovább tudjam vinni ugyanilyen jó irányba.

Hogy min változtatnék? Ez nagyon nehéz, mivel ahogy minden vezető kiveszi a részét a csapat dolgaiból, irányításából, jövőjének kitalálásából, úgy én is. Ahogy most működik a csapat, abban ugyanúgy benne vannak az én ötleteim és véleményeim is, konkrét változtatásom nincs.

Melyik volt a legemlékezetesebb táborod/kerettörténeted és miért?
A 2011-es Pál utcai fiús tábor örök életemre feledhetetlen táborként fog bennem megmaradni. Több okból is ez volt cserkészéletem legemlékezetesebb keretmeséje, mivel ez volt az első olyan tábor, amiben már mi, Kósza korosztály szervezőként vettünk részt. Ha nem is száz százalékig, de a tábor szervezéséből is kivettük a részünket, ott voltunk heteket, hétvégéket, mikor áldoztuk az időnket arra, hogy napokra lebontottuk a tábor programtervét. Az aktív programok, játékok levezetése már a mi kezeinkben voltak. Mindegyikünk kapott keretmesés nevet. Nagyon szerettem a szerepemet, mert nagyon magamévá tudtam tenni, én voltam Csónakos. Fantasztikus volt, hogy reggeltől estig keretmesés jelmez, ellentáborunk volt, jöttek a támadások. Nem voltam még egy olyan táborban, ahol ennyire gördülékenyen és zökkenőmentesen zajlottak volna a keretmesés jelenetek, legalábbis amióta szervezőként benne vagyok a dolgokban. A tábort egy őrülten emlékezetes előtábor is megelőzte, ami szintúgy nagyon klassz volt. Az volt az „i”, a tábor meg a tetején a pont, valahogy így tudnám jellemezni.

Melyik volt a leghidegebb élményed cserkészéleted során?
Ha jól emlékszem még Sólyomként a 2008-as gyapai táborban történt. Valami nagyobb esőzés jött és fantasztikusan beázott a sátrunk. Azáltal, hogy én aludtam az ajtónál és beesett az eső, mert rossz volt a cipzárunk, csurom víz lett a hálózsákom, de olyan szinten, hogy csavarni lehetett a vizet belőle. Valaki mondta, hogy rakjam ki száradni, hát én kiraktam száradni. Leterítettem a sátor mellé, gondoltam majd megszárad. Nem vittem ki a rétre, benn az erdőben persze minden csupa pára, hideg van; kint a réten tűz a nap, 40 fok meg hasonlók. Hát a leghidegebb élményem, hogy ebben a táborban két vagy három napig hálózsák nélkül aludtam, nagyon-nagyon fáztam, mindösszesen egyetlen sátorlappal takaróztam. Annyi maradt meg, hogy egész éjszaka vacogtam, szidtam mindent, nem aludtam, emiatt nyűgös is voltam a táborban.

Melyik volt a legveszélyesebb élményed cserkészléted során?
Amikor bevállaltam az őrsömet. :D Na jó, nem.

Erre nem tudok válaszolni, nem tudok olyan élményt felidézni, ami igazán veszélyes lett volna.

Melyik az a pillanat melyre a legszívesebben emlékszel vissza?
Az őrsömmel kapcsolatos az egyik élmény, amelyikre a legszívesebben emlékszem vissza.  Az első tanyázás volt, méghozzá tavaly nyáron. Utolsó este volt, már megkapták a gyerekek a csapatpólókat, a nyakkendőket viszont még nem, és ígérettétel előtt álltunk. Kissé csúszásban voltunk, mert volt egy kis kavarodás. Ezért volt számukra egy kis őrsi idő, amíg együtt lehettek a szobájukban. Én nem tudtam benn lenni az őrsömnél, mert kint még folytak a szertartás előtti munkálatok, azzal próbáltam felkelteni az érdeklődésüket – hogy lássák, hogy velük is foglalkozom – hogy időnként benyitottam az ajtón, lássam jól viselkednek-e. Egyik alkalommal nem akartak beengedni, azt mondták várjak még egy kicsit. Jaj, már előre féltem, hogy mi lesz. Pár percen belül azonban szóltak, hogy nyithatom. Benyitottam és láttam, hogy csapatpólóban szépen felsorakoztak, és a tudtom nélkül írtak egy Pele indulót, amit előadtak.

Maga ez a helyzet, hogy első tábor, utolsó este, megkapták a pólójukat, valamint olyan mértékű csillogás áradt a szemükből; írtak nekem a tábor alatt egy indulót és előadták, na, ott nekem szakadt minden. Nem mondom, hogy zokogtam előttük, de amikor nem látták elmorzsoltam egy-két könnycseppet, és nagyon büszke voltam a srácaimra.

Mi az, amit a cserkészetnek köszönhetsz?
Mindent. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit is köszönhetek neki. Talán azt, hogy most az vagyok aki. Szerintem ez a legpontosabb megfogalmazása a dolgoknak. Úgy gondolom, hogy maga ez a cserkészet, mint közösség, szervezet vagy mozgalom, hívjuk bárminek párját ritkítja a világon. Nincs is ehhez hasonlítható dolog, ami ezt a légkört, ezt a hangulatot vagy szellemiséget utánozni tudná. Rengeteg élmény és rengeteg ember, akikkel megismerkedtem, és nem mindegy milyen emberekről beszélünk, mert emberekkel meg lehet ismerkedni akárhol. A cserkészek teljesen más emberek. Szerintem, aki nem próbálta ki, nem élte meg, nem találkozott vagy beszélt azokkal az emberekkel, nem csinálta végig azt, amit minden cserkész, annak nem lehet elmagyarázni, hogy mit is jelent valójában a cserkészet, hogy mit von maga után és mennyivel több pluszt ad. Úgy gondolom, ahogy aki most vagyok, azt teljes mértékben a szüleimnek és a cserkészetnek köszönhetem.

Golyó kérdése számodra: Van-e példaképed, és ha van, ki és miért?
Igen, van példaképem, sőt több olyan ember is van, akire én hatalmas példaként tekintek. Az egyik, akit meg kell, hogy említsek a listámon, a jelenlegi csapatparancsnok, ugye Molnár Péter, alias, Golyó. A másik pedig Csiribá. Ő nekem hatalmas példaképem. Rengeteg minden az, amit ő letett az asztalra, mind cserkészetben, mind a való életben is. Azt hiszem kb. másfél évig volt őrsvezetőm, amíg mi kószák voltunk. Azóta is felnézek rá, hiába nem aktív és nem beszélek vele gyakran. Azok a momentumok, amikor néha megjelenik, s váltotok egy-két szót, vagy véletlenül hazautaztok együtt Pécsről, vagy pont kifogsz egy olyan pillanatot, amikor csak ketten vagytok ott. Garantálom, hogy másként fogsz felállni az asztaltól, mint ahogy leültél. Utána teljesen másképpen vélekedsz arról, amiről beszéltetek, nagyon sok mindenre rávilágít. Azért jó, hogy ismer az ember olyan embereket, mint Golyó vagy Csiribá.

Készítette: Pálfi Zsófi