Hogyan találkoztál a cserkészettel?
Ötödikes vagy hatodikos lehettem, mikor a Kiliti református parókiát megkapta a siófoki cserkészcsapat. Az akkori ságvári lelkipásztor, Tegez Ferenc, ő volt Kilitin is a református lelkész. Ő toborzott a ságvári hittanosai közül embereket, hogy aki szeretne eljönni, vagy szeretné megnézni milyen az a cserkészet, menjen el, mert lesz az az átadó. Én elmentem, és elmentünk még hárman-négyen, többek között egy leendő őrstársam is. Hívtak, hogy lehet csatlakozni a cserkészcsapathoz. Ez minden szombatonként egy őrsivel jár Siófokon. Akkor azt mondtam, hogy én aztán nem fogok feljárni hétvégenként Siófokra egy őrsi kedvéért. Így aztán abban az évben nem lett belőle semmi.
Valamivel később, mikor hetedik osztályos voltam, a kémia tanárom egyik óra végén mondta, hogy voltak itt a cserkészek, s hétvégén toborzást tartanak, akit érdekel, menjen el. Fogtuk magunkat az osztályból néhányan, elmentünk. Ez 2000 őszén volt. Volt egy nagyon menő nyomozójáték a ságvári házban, ami a mienk volt egy ideig. A ház angol ház mintájára volt kialakítva, egy előkelő család lakott benne. Kinn tobzódtak az újságírók, mert valakit megöltek, s nekünk ki kellett deríteni, hogy kit. Este kaptunk egy programtervet, majd megalakult az őrsünk Ságváron. és hozzánk járt ki egy őrsvezető Péntek Mariann személyében, mi vegyes őrs voltunk. Azaz fiúk, lányok együtt.
Mi volt az őrsöd neve?
Mi voltunk, illetve vagyunk a Zuzmó őrs. Ugye a gombákról tudni kell, hogy a határon vannak, vagyis félig állatok, félig növények. Mivel fiú-lány őrs voltunk, ezért valami gomba-féle lett volna jó. Na, most a zuzmó, az nem az. Azért úgy gondoltuk, hogy nekünk ez tetszik, jó lesz. Így mi lettünk a Zuzmó őrs.
Mikor tettél fogadalmat?
2002. április 22-én. Azért tudom ennyire pontosan, mert az én őrsöm 2012. április 21-én tett cserkészfogadalmat. Tehát a Hódok majdnem napra pontosan 10 évvel később tettek fogadalmat, mint én. Ezt annak idején meg is jegyeztem, mikor már csapatparancsnokként szóltam pár szót.
Mikor végezted az ŐVK-t?
2004-ben. Egy évvel előttem végezte Karesz, valamint az egyik őrstársam. Én akkor kilencedikes voltam és nem akartam elkezdeni, mert úgy voltam vele, hogy középiskola eleje, kollégium, átszokás meg minden… Ez egyébként nagy butaság. Így aztán tizedikben kezdtem el az ŐVK-t, és sikeresen akkor is fejeztem be.
Mikor kaptál őrsöt, milyen érzések töltöttek el az első, saját őrsid után?
2004 októberében-novemberében voltak az első Kuvik őrsik, akkor volt a csapat 75 éves. A 75 éves évforduló alkalmából volt egy megemlékezés a KIKK-ben, mert akkor jelent meg Dobosi Laci által írt csapatkönyv. Hogy az első őrsin milyen érzések töltöttek el, arra nem pontosan emlékszem, biztos nagyon fel voltam dobva.
A 2005-ös táborban ott volt mindenki az őrsömből. Egy 11 fős őrs, plusz volt még két segédőrsvezetőm, egy fiú és egy lány. A 2006-os táborban már alig voltak, és 2007-ben szinte senki nem volt. Az első őrsömből mindenki kikopott 2008 nyarára, tehát a gyapai táborban már senki nem volt a Kuvikok közül. Ezt, kicsikét kudarcnak éltem meg.
Szerencsére 2008 őszén fogalmazódott meg a vezetőkben, hogy kellenek új őrsök. Akkor kérdezte meg Wese, hogy nem szeretnék-e egy őrsöt. Ez azért nagyon érdekes, mert én pár héttel a felkérés előtt nézegettem, rendezgettem a csapat fényképeit, és elém kerültek a Cankó őrs egyik portyájáról készült egy-két perces felvételek, ami a Tisza-tónál volt. Akkora vandálkodások voltak rajta, és annyira jó volt látni azokat a videókat… Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nekem ez nem adatott meg, hogy nekem legyen egy teljesen fiú őrsöm, akik nyolc éves korukban ennyire tudnak vandálkodni, és lehet őrültködni velük. Tényleg nagyon jó volt látni őket.
Nem telt el egy teljes hónap és jött a kérdés Wesétől, hogy nem akarok-e egy őrsöt. Pedig senki nem gondolta, hogy mik fogalmazódtak meg bennem. Tudom, hogy akkor majdnem kiugrottam a bőrömből, annyira örültem, s azt mondtam, hogy na, majd én megmutatom, hogyan kell őrsöt vezetni. Hát, úgy néz ki, sikerült.
Tanulás/munka mellett elég időd jut a cserkészetre?
Az az igazság, hogy munka mellet az embernek több ideje jut rá, mint mikor az egyetemen van. Olyankor összeszervezettebbek az embernek a napjai. Amikor az ember az egyetemen van, akkor összevissza, keszekusza az egész és nagyon gyorsan el tudnak telni a napok.
A cserkészet nem egy hobbi, hanem egy hivatás. Ez az életem, erre idő kell szánni. Vagy csinálja az ember teljes szívvel-lélekkel, vagy nem, de akkor előbb-utóbb kikopik és lemorzsolódik, és hát, nem akarok lemorzsolódni.
Mi az, amit a cserkészetnek köszönhetsz?
Mit nem?
Néha elgondolkodom azon, hogy mi lettem volna, ha nem leszek cserkész. Ha nem megyek el hetedik osztályban cserkészkedni, vagy utána nem megyek el ŐVK-ba, vagy nem lesz őrsöm, vagy nem leszek csapatparancsnok. Akkor én is azt csinálnám, mint a ságvári volt osztálytársaim, hogy szombat esténként beülnek valahova, iszogatnak és jókat beszélgetnek? Vajon azt csinálnám, ha nem lennék cserkész? Fogalmam sincs mi lettem volna, ha nem vagyok cserkész.
Mindenki elfoglalja magát valamivel, én egy dolgot sajnálok kicsikét, hogy az embernek nincs ideje a hobbiára. Pár éve siklóernyőzöm, ami pont egy olyan sportág, hogy mindig kint kell lenni, ha jó idő van, mész, ha nincs jó idő, nem mész. Egy évben van kb. 6 hétvégém, ami szabad vagy cserkészettől mentes, de ha pont akkor van rossz idő, akkor nem tudsz mit csinálni. Ez az, amit elvesz a cserkészet az embertől, de garantált, hogy sokszorosan kárpótolja. Ilyen vidám társaság nem hiszem, hogy sűrűn van.
A cserkészetnek köszönhetem a barátnőmet, az első komolyabb munkahelyemet, amit a segédtiszti képzésben egy volt őrstársamon keresztül szereztem. Talán azt, hogy most gépész karon vagyok, vagy, hogy annak melyik szakán. Nem tudom, nagyon sok mindent.
Szívesen vállaltad el a csapatparancsnoki tisztséget? Mióta vagy a csapat parancsnoka?
2009-ben végeztem a ST-t, azaz a segédtiszti képzést, utána 2011 áprilisában voltunk a Gerecse 50 teljesítménytúrán. Jött velünk Bogesz, akivel együtt szoktam menni Kilitiről, Wese és a Tímár Andris. Akkor még Wese volt a csapatparancsnok. Túl voltunk már a 40. km-en, mikor Weséből kijött, hogy: Golyó, nem szeretnél esetleg csapatparancsnok lenni?
Persze, ott motoszkál az ember fejében, hogy mekkora menő csapatparancsnoknak lenni, csak úgy voltam vele, hogy biztos, hogy képes vagyok én erre? A tény, hogy azért ott van még Tímár Andris, meg Fejes Levi potenciális jelöltként, akik szintén akkor végezték a ST-t, ők vajon mit szólnak ehhez? Emlékszem Levivel beszéltem is, de ő nem akarta elvállalni. Végül is engem jelöltek, majd szeptemberben hivatalosan megszavaztak. Alapvetően örültem neki, mert ez egy nagyon pozitív elismerés az ember cserkészmunkájára, cserkészmúltjára és elhivatottságára nézve.
Sokkal több munkával/teherrel jár, mintha csak őrsvezető lennél?
Igen. Én azt mondom, ez úgy lenne optimális, ha már az embernek nincsen őrse, és csak csapatot vezet. Mert akinek van őrse, készül a héten egy őrsire 1-2 órát hétköznap, eljön, megtartja az őrsit 1,5 óra alatt. Jobb esetben előbb idejön, később megy el, tehát foglalkozik hetente 4-5 órát az őrsével. A csapatparancsnok még ezen kívül rászán 4-5 órát a héten, mikor a csapat vezetésével foglalkozik. Mindenképpen több időbe telik. De mondtam, az lenne az optimális, ha vagy csak az egyik, vagy csak a másik.
Viszont ez is hagy maga után némi kivetnivalót, mert lehet az a jó, ha van a csapatparancsnoknak is őrse, mert így benne van a vérkeringésben. Idő szempontjából jobb, ha vagy egyik, vagy másik. Ellenben a nagyon vagy sehogy elv alapján, ha benne vagy mindenben, akkor tudod igazán átlátni a dolgokat.
Melyik volt a legemlékezetesebb táborod/kerettörténeted és miért?
Talán az első táborom, ahol Mátyás királyos keret történet volt. Trefi volt Mátyás király, akit megkoronáztunk, volt lovagi torna, nyomozójáték. Az őrség például olyan volt, hogy mindenkinek volt őrségben egy olyan általvetője, amin a Hunyadiak címere volt, egy pajzson, egy holló gyűrűvel a csőrében. Váltáskor azt adtad tovább az utánad következőnek, nagyon menő volt. Lehet azért varázsolt el ennyire, mert az volt az első táborom.
Még nagyon nagy élmény volt a Mr. Fogg-os tábor is, lehet, hogy azért mert én voltam Mr. Fogg. Szerencsére az nagyon sikeres tábor volt.
Melyik volt a leghidegebb élményed cserkészéleted során?
A hideg cserkészélmény általában egy kicsit negatív élmény, ami idővel folyamatosan megszépül. Egyik hidegre sem emlékszem, hogy mekkora szívás lett volna. Bár, amit nagyon akkor utáltunk, hogy ŐVK táborban elküldtek minket szakadó esőben portyázni. Szétázott a cuccunk, de nem értünk el a célig, ezért egy kulcsos ház tornácán aludtunk úgy, hogy 15-20 fiú, 4 polifonra ült le, mint a heringek, s 4 hálózsákkal takaróztunk be, így tudtunk pár órát aludni. Szörnyű volt, egész nap túráztunk, el voltunk fáradva, át voltunk fázva, s egy elég hideg tornácon kellett aludnunk. Na, az egy elég hideg cserkészélmény volt.
Melyik volt a legveszélyesebb élményed cserkészéleted során?
Nem tudom, nem volt. Biztos volt olyan, amitől a szüleimnek a haja égnek állna, de nem emlékszem semmilyen komoly helyzetre, ami veszélyes lett volna.
Melyik az a pillanat, melyre a legszívesebben emlékszel vissza?
Sok ilyen pillanat van, nincs olyan, hogy leg. Az első dolog, ami most eszembe jutott, mikor ŐVK végén ott voltunk a Dzsámiban. Akkor még külön képzés volt a fiúknak és a lányoknak. Mi mindösszesen ketten voltunk, akik szereztünk képesítést, ott álltunk egymás mellett. Akkor mondta azt Empi, hogy „Nem hosszú sorok, de nem baj. A cserkészet nem egy tömegrendezvény, ahol mindenkinek vezetőképesítést kell szereznie, ez egy minőségi történet.” Ez nagyon jól esett. Azért azt tudni kell, hogy akkor még sokkal távolságtartóbbak voltak a kiképzők.
A másik hihetetlen nagy élmény, mikor az őrsöm fogadalmat tett, azt bevallom megkönnyeztem. Végre megkapták a cserkészinget, ami szerintem nagyon nagydolog. A kiscserkészek is cserkészek, de úgy gondolom, hogy mikor valaki inget kap, az a nagyon cserkész résznek a kezdete.
Készítette: Pálfi Zsófi