Hagyomány szerint a 16:20-as busszal indultunk el Pécsre. Vacsorára értünk be a Nagy Lajos gimibe. Regisztráció után magunkhoz vettünk némi táplálékot, majd a füzetünkkel felvonultunk az előadásra. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a család melletti aktív cserkészkedésről beszélgettek velünk. Jut eszembe előtte még végigmentünk egy „lelki ösvényen”, minden állomás egy idézetes cetli volt, amiket motivációnak szántak. Bár pár mécses kialudt időközben, azért a legtöbbet el tudtuk olvasni. Aztán hallhatunk még a kerületi ügyekről, tartottunk népszámlálást, és végül fáradtan zuhantunk az ágyba. Természetesen előtte megírtuk másnapra a házikat. Reggel viszonylag emberi időben sikerült kelni, és a gyors reggeli torna, és reggeli után már meg is jött Norbi atya. Ittuk minden szavát, annyira életszerű volt az egész, annyira „átlagos” a gyerek - és fiatalkora, mintha közölünk, bárkiét elmondanánk, bár személyes belátásom szerint a Hunoréhoz hasonlított a legjobban. Jó hosszúra elnyúlt és a sorrendet már nem tudnám megmondani, de rengeteg előadás várt még ránk. Anyai/apai hivatás. Az anyait imádtuk, édes volt, kedves volt és szívhez szólt, aztán jött az MP féle „milyen legyen egy jó nő” című előadás.

Utána következtek a módszertani dolgok némi személyiség ismerettel vegyítve. Részletesen kitárgyaltuk a szeretetnyelveket, ami engem személy szerint nagyon érdekelt. Láttunk módszertani filmet 3 óvodás csoporttal, és mindent elemeztünk. Bejelentették, hogy oktató céllal megnézünk egy német filmet. A hullám című felvételt néztük meg. A végén az egyik megkeseredett srác öngyilkos lesz, na, én ott úgy megijedtem, hogy a mellettem kuporgó Mesi megijedt attól, ahogy én megijedtem. A napot Áron előadása zárta, ami nekem személyes kedvencem. A személyiség típusokról mesélt, kitöltöttünk egy tesztet is, hogy meg tudjuk, mi melyik csoportba tartozunk. Valahol az előadások között volt egy ebéd is bepréselve. Másnap még elmentünk a kötelező misére, kitöltöttük a papírokat, megtanultunk egy népdalt, összepakoltunk magunk után, és a záró szertartás után a siófoki csapat már megszokásból a pékség felé vette az irányt. Mivel ilyenkor rendelkezésünkre áll nagyjából 45 perc itt szoktuk megejteni az ebédet.
Hazafelé természetesen aludtam, mint mindig, de ehhez már hozzászoktak a srácok. Bár a többiek nevében nem nyilatkozhatok, de én mindenképpen rengeteget tanultam.

Készítette: Hoffmann Luca