„Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon. Ezért bízz magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja!”-
Siófokon a cserkészet történetének két szakaszáról beszélhetünk. Az első, a megalakulástól 1948-ig, majd a második negyvenegy év szünet utáni 1989-as újraélesztéstől, - reméljük nagyon sokáig.
A második szakasz kezdetének, nem lehet pontos időpontot adni. Illés Sándor tisztelendő atya a hittanos diákjaival olyan tevékenységet folytatott már 1988 - 89-es években, ami igen hasonlított a cserkészethez. Akkor még senkinek nem jutott eszébe, hogy amit 10-15 általános iskolás diák a hittan órákon kívül a tisztelendő atya irányításával végez, az Siófokon a cserkészet újraélesztés bölcsőjének tekinthető lesz idővel.
1989. július 30-án Illés Sándor tisztelendő úr, 6 éves siófoki lelkipásztorkodás után elköszönt híveitől, és attól az ifjúságtól, akik számára a mai napig él, az igen széles látókörű pap emléke. Sokan még élő kapcsolatban vannak vele. Utóda a kápláni beosztásban Szi-Márton János, aki a papi életét kezdte Siófokon. Az igen közvetlen, mindenkivel gyorsan kapcsolatot teremteni tudó atya hozta magával a nevét, mindenki „Marci atyának” szólította.
Marci atya figyelmesen követte az országban feléledő cserkészet életét. Megkezdte Siófokon a szervezését, annak, hogy a városban egykor már működött 466. számú Magyar Tenger Cserkészcsapat ismét életre keljen. Megismerte az egykori idős cserkészeket, akik egymás között a „szunnyadó parazsat” nem engedték kialudni, mint kis létszámú közösség léteztek. Többségük ekkor már nyugdíjasként élte életét. A cserkészet életformáját közülük, Farkas János bácsi őrizte a legnagyobb szeretettel, és lelkesedéssel. Farkas János bácsi 2014-ben, betöltötte életének századik évét. Négy – öt évvel korábban Siófokon, a mólónál lehetett vele napsütéses időben találkozni. Ült a hullámtörő gáton, ahogy mondta: - gyűjtöm a napsugarakból az erőt, hogy megéljem a századik évemet. A jó Isten segítségével jól gyűjtötte az energiát! Megélte a századik életévét és büszkén mondja, hogy az ő életében a cserkészet nagyon fontos tényező volt.
1989. október 22-én vasárnap az egyházközségi ülést követően, egy megbeszélésre került sor, a plébánia földszinti tárgyalójában. A megbeszélést Szi-Márton János atya hívta össze. A megbeszélés tárgya, Siófokon a cserkészet folytatása, 41 év szünet után. Jelen voltak az öreg cserkészek részéről: Farkas János, Fehér Gyula, Csavajda Richárd, Alkemberg János, Gáspár Lajos, Lehota Rudolf, Soós András, Borsos Antal- valamint Kenedy Ferenc, Meggyes Gábor, Flandera László, Juhász János, Újvári István. Megszületett az egységes akarat eredményeként, hogy kezdődjön meg a tevékenység iránt érdeklődést mutató fiatalok toborzása. Majd húsz – harminc fiatallal kezdődjenek meg a foglalkozások. Amikor életképesnek bizonyul az első próbálkozás, hivatalosan a Magyar Cserkészszövetségnél kezdeményezni kell az újra alakulást.
Minden várakozást felülmúlta az ifjúság részéről az érdeklődés. 1990. április 29-én kirándulásra került sor. 49 fiatal gyülekezett a plébánia udvaron, hogy gyalogosan Törekibe menjen Marci Atya és Meggyes Gábor vezetésével. A gyaloglás, a mozgás, a természet a környék megismerése igen fontos szempont volt a kezdetekkor. A Siófok kerületének számító Töreki városrészben a társaság java része most járt volt először. Igen nagy élménnyel érkeztek este vissza. Ez is egy hírverője volt a további toborzásnak. Minden hónapban sor került egy környékbeli kirándulásra: - kerékpár kirándulás Ádándig, Tab-Zala Zichy Mihály múzeum megtekintése, Ságvár bolha barlang, Balatonszabadi határában Pusztatorony megismerése. A hétvégi programok mellett, minden héten volt foglalkozás, felkészülés a cserkész vizsgára. Ezeken a foglalkozásokon lehetett teljes mértékig megbizonyosodni arról, hogy igen komolyan vette mindenki azt, hogy sikeresen levizsgázzon. Óhajtották, hogy cserkészek legyenek.
Az öreg cserkészek úgy döntöttek, és határoztak, hogy a csapat parancsnoka Meggyes Gábor mérnök, parancsnok helyettese Szi-Márton János atya legyen. 1990. május 12-én, Budapesten megrendezett országos cserkész közgyűlésen Marci atya és Meggyes Gábor képviselték a 466. sz. MAGYAR TENGER csapatot. Több témához javaslattevően szóltak hozzá. Az országos vezetéssel évekig működött a jó munkakapcsolat. Meg kell jegyezni, hogy az egymást jól kiegészítő két vezető egyike sem volt katonás alkat. A jó működés legfontosabb részének, az emberi kapcsolatok, barátságok kialakulását és megtartását tartották. A foglalkozásokon az életkornak megfelelően, értelmes dolgokkal foglalkozzanak a fiatalok.
1990. október 3-án került sor a leendő cserkészek levizsgáztatására. A vizsgáztatást Hada Tibor a Székesfehérvári Kerületi cserkész szervezet parancsnoka vezette le. A vizsgán 42 fő felelt meg a követelményeknek, és készülhetett az ünnepélyes avatásra. Ezek a fiatalok többnyire 1976 és 1980-as időszakban születtek. Az iskolában tanulmányi előmenetelük alapján a jók közé tartoztak.
A cserkészet újraéledésében utólagosan elmondható, hogy szerencsés tényező volt a felnőttekből álló háttér spontán működtetése. Az öreg cserkészek büszke nagyapaként figyelték az „unokákat”. Borsos Antal esetében ez valóságos is, hiszen 12 éves unokája Borsos Tamás a vizsgára készülők egyik leglelkesebbike. Tovább bővült a háttér, igen aktív felnőttekkel: - Böröcz Mária, Galambos István, Dr. Böjti Béla, Páhok László és Molnár Árpád az akkori polgármester alkották a bővülő közösséget. Böröcz Mária és Páhok László a cserkészcsapat tagjaivá váltak. Böröcz Marika a korábbi barlangász ismereteit igen hasznosan tudta a cserkészek között hasznosíttatni.
A cserkészet újraélesztés gondolatának megfogalmazódása óta, alig több mint egy év telt el, és 1990. november 10-én, Siófokon cserkészavatásra került sor. Az avatást Pásztory Valter bencés atya, a 35. sz. Jedlik Ányos cserkészcsapat parancsnoka végezte. Ünnepi misével egybekötött cserkészavatás a város igazi ünnepe volt. 42 cserkész tette le a fogadalmát. A templom megtelt. A jobb első padtömb, első soraiban ültek az öreg cserkészek, ünneplő ruhában. Komoly arccal meghatottan figyelték, hogy mi történik. Lelki szemeik előtt lepörgött a több mint negyven évvel korábbi avatásuk filmje. Valter atya tartalmas beszédében kitért a cserkészettel kapcsolatos: - meghatározásra.
-„ A cserkészet önkéntes, politikamentes, vallásos ifjúságnevelő szervezet, mely mindenki számára nyitott, származásra, emberfajtára és felekezetre való tekintet nélkül. A szervezet célját, alapelveit és nevelési módszerét az alapító lord Robert Baden-Powll határozta meg!”-
Beszédében hangsúlyozta, hogy ezen tömör meghatározásban foglaltakat, tíz évesen és nyolcvan évesen is tudjuk alkalmazni.
Siófok város nagy eseményét a SIÓ TV teljes egészében felvette és több ízben a műsoridő keretében levetítette.
1990. november 10-én, Siófokon 42 cserkész tette le fogadalmát. Talán ettől a naptól számíthatjuk a SIÓFOKI CSERKÉSZET ÚJRAÉLESZTÉSÉT.
-„ Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik.
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni!” –
(HERAKLEITOSZ.)