Pénteken a cserkészotthonban találkoztunk egy kis indiánnal, akit Manapinak hívtak.

Utána bemutatta a törzsfőnököt, Csillagokat Számlálót és a némát, akinek nem volt neve. Ezután elmentünk az indiánotthonba, ahol megvacsoráztunk és Manapi meséje után lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel ébredés után Alvó Bika reggeli tornáján vettünk részt. Ekkor kiderült, hogy a némát Bélának hívják, aki igazából Fingacsu törzsfőnök volt. Elmentek Csillagokat Számlálóval megfejteni a jóslatot. Reggeliztünk és közben megérkezett Ikina is. Ezt követően összekészítettük a táskáinkat, és elmentünk túrázni. Túra közben botokat kellett gyűjtenünk, hogy ezekből képet készítsünk, ami segít nekünk a jóslat megfejtésében.

November 5-én 9 órakor volt a gyülekező a CsOtthonnál, mert fogadalomtétel volt. Ezt követően lementünk és felvettük az inget. Utána volt a templom előtt egy harangszentelés ahova rengetegen összegyűltek. Ezek után bementünk a templomba a misére, ez kb 11-ig tartott és eljött a várva várt pillanat. Kimentünk a lépcsőre és elmondtuk a fogadalom szövegét. Utána a vezetők elmondták a cserkésztörvény 10 pontját és a meghallgatásuk után minden egyenruhás cserkész odajött hozzánk és testvérükké fogadtak minket. Miután mindez megtörtént csináltunk rengeteg csoportképet csapatosan, őrsönként, családtagokkal. Azután kimentünk a templomkertbe és egy hatalmas körbe álltunk, elmondtuk az imádságot és a Lorit és egy kislányt a nagyobb fiúk feldobálták annyiszor ahány évesek lettek. Ez elég mulatságosnak tűnt, de nem tudom milyen érzés repülni. Utána nekünk volt még egy őrsink ugyanis készültünk az ővk-ra, amit már nagyon izgatottan várunk.

Készítette: Kollár Kata

1. nap

2015. augusztus 6-án reggel az autóbusz pályaudvaron gyülekeztünk. Ezek után két és fél órát utaztunk Pécsig, majd még húsz percet a tanyázásunk helyszínéig, Kővágószőlősig. Itt lepakoltuk a táskáikat, majd megtörtént az első  zászlószertartás. Ezek után következett az ebéd, majd az után csapatokra osztottak bennünket és játszani kezdtünk. Keresni kezdtük a Dzsungel könyvét, aminek olvasása közben belecsöppentünk a dzsungelbe, és találkoztunk Mauglival és Bagirával. Ezek után bementünk a Fehér barlangba, hogy elkészítsük a ruháinkat, mi farkasok füleket készítettünk magunknak. Ezek után kezdetét vette egy fantasztikus kereskedő játék. Vacsora előtt még megtudtuk, hogy a tábor ideje alatt mindenkinek kell saját bunkit építenie az őrsével, amihez már aznap este lehetett alapanyagokat venni a fabatkákból. Fabatkákat úgy tudtunk gyűjteni, ha jól viselkedtünk, vagy ha segítettünk valakinek, illetve ha elsőnek értünk oda a gyülekezőre. Vacsorára megettük a maradék szendvicseinket, és tejbepapit is kaptunk. Utána elment mindenki fürdeni, majd elkezdtünk készülődni a tábortűzhöz. Nagyon sok izgalmas játékot játszottunk a tábortűz alatt. A tűz után volt a zászlószertartás, majd bementünk a házba, átöltöztünk pizsamába, meghallgattuk az esti mesét és elmentünk aludni.

Egy szép júniusi délután kis csapatunk tagjai összegyűltek a Csotthon előtt. Mikor mindenki megérkezett, együtt átsétáltunk a buszpályaudvarra. Felszálltunk a buszra majd a vonatra és egy kis séta után meg is érkeztünk Szentlászlópusztára, ahol ez alatt a pár nap alatt sátrat vertünk. Nekiláttunk a vacsorához és miután Golyó is megérkezett a sátorépítéshez kezdtünk hozzá. Elsőre nem volt könnyű feladat, de egy kis segítséggel megoldottuk a problémát. Mindenki megfogta az összes cókmókját és elindult a sátorhoz, hogy bepakoljon. Ekkor azonban Gergő valamilyen különös hangokra lett figyelmes. Minél jobban füleltünk annál jobban tudatosult bennünk az, hogy valaki vagy valakik közelednek felénk. Ez volt az a pillanat, amikor az egész csapatunk felsorakozott egy majdnem félkörbe és vártunk…
Egy kis csoport aprócska termetű, furcsa lény jött felénk hangoskodva. Folyamatosan valami nokedliről meg sózásról beszéltek össze-vissza, amiből szinte semmit sem értettünk. Kiderült, hogy az ő lakhelyükre vetődtünk Zweistein professzor csodálatos találmányával, az időgéppel. Ezzel csak egyetlen problémájuk volt, mégpedig az, hogy azt hitték, hogy mi el akarjuk sózni a nokedlijüket.

Április 24-én Sárkányölő Szent György, a cserkészek védőszentjének napján indultunk el Pécsre a Kerületi Szent György napra.

16:00-kor volt a gyülekező a buszpályaudvaron, ahol egy gyors adminisztráció után már indultunk is a buszunkhoz. A csapat nagyobbik része busszal utazott Pécsre, a többiek pedig Annával és Golyóval utaztak kocsival. A másfél órás út után megérkeztünk a pécsi autóbusz állomásra, ahonnan átgyalogoltunk a Széchenyi térre, a Nagy Lajos Gimnáziumhoz. Itt egy gyors regisztráció után kezdetét vette a nyitó szertartás. Itt egy csomó hasznos információval láttak el minket. Ezek után mindenki elrohant átöltözni, mert este egy kereskedőjátékot játszottunk a Mecsekben. A kereskedőjáték lényege, hogy néhány fős csoportokban minél több pénzt kell összegyűjteni, a változó árfolyamú bázisokon. A játékot már sötétben fejeztük be, és visszamentünk a Nagy Lajosba.
A kisebbeknek takarodó volt, a nagyobbaknak pedig kezdetét vette a Teaház, amit aznap a siófoki csapat csinált. Mi készítettük elő a termet, csináltunk teát, gyújtottunk mécseseket. A Teaházunk hatalmas sikert aratott.

Hogyan találkoztál a cserkészettel?
Nekem nem volt nehéz találkozni a cserkészettel, mert a bátyám már 2001 óta cserkészkedett. Az, hogy, pontosan hogyan találkoztam vele nem rémlik. Valószínűleg a szüleim unszolására lettem én is cserkész, mert olyan emlékem nincsen, hogy én mondtam volna nekik, hogy mennyire szeretnék cserkészkedni. Illetve olyan emlékem sincsen, hogy Marci nagyon mesélt volna nekem az egészről. Tehát bátyámon keresztül találkoztam a cserkészettel, majd 2004-ben elmentem a toborzásra, azóta cserkészkedem.

Fújt a szél, talán kicsit jobban is, mint az kellemes lett volna, hisz hiába indult a természet ébredésnek, a tél sokáig hagyta emlékként a világra egyre ritkábban visszatérő csípős reggelit. Fiatalok gyülekeztek a plébánia udvarában, izgatott, napfényhívogató zsibongással, szívükre öltve egy letűnt kor míves ruháit. A korai időpont ellenére mosoly simította a gyűrött arcokat és a csillogó szemek üzenték: elkezdődött. Egy kanna, egy vödör, csomagtartókból előkerülő szódásüveg. ˝Jó munkát!˝-mondja valaki, majd egy határozott kézfogás. Cinkos tekintetekkel, tettünk teljes tudatában osztjuk szét a muníciót.

˝Na, indulás!˝-harsan a parancsszó bohókás ünnepiességgel, és énekszó tölti be az utcákat:
˝Ma van Húsvét napja, másodéjszakája,jól tudjátok.˝

Minden szó, minden egyes szótag azt hirdeti, hogy élünk. Bene van a fiatalság összes ereje és vidámsága... Itt vagyunk világ, és úgy élünk, mint talán most senki. Új dalba kezdünk. Csizma kopog, bő ing ujjába kap bele a szél, emberek néznek meg minket, aztán egy kapu. ˝Helyben vagyunk˝-mondják, és már kezdjük is szép szavakkal kicsalogatni a lányt. Ajtó nyílik, bő szoknya lebben, hímzett blúz, szégyenlős mosoly. Lassan lépked kifelé, tudja, hogy mi vár rá... Vége az utolsó versnek. Vödör csörren, fröccsen a víz,"Fogjátok meg!" kiáltanak fel többen is, futó léptek, egy kis dulakodás, majd csend... halk szuszogásokkal tarkított elégedett csend. A lány mosolyog, csurom víz, nevetések hangzanak fel mindenhonnan. Beinvitálnak, kalács, édes sütemény és innivaló jár körbe.

Immár évek óta szokás, hogy Siófok város március 15. alkalmából rendezett ünnepségeinek grandiózus i-jére csapatunk műsora tegye felkorona gyanánt a pontot. Idén sem volt ez másképp, csapatunk bölcs vezetői pedig a műsor elkészítésének feladatát Marcira bízták. Mondanom sem kell, nála jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Az idei koncepció az eddig megszokottakhoz képest is új- és nagyszerű volt: műformája tudniillik nem prózai színdarab, hanem egyesek szerint népi daljáték, valójában nagyszabású rockopera volt. Előadói apparátusa: 3 főszereplő, aki énekel, néhány mellékszereplő, és a band (akusztikus gitár, basszusgitár, elektromos gitár, dob). A zenét természetesen Marciszerezte, feldolgozva egy-két jól ismert népdalt.Miután összeállt a csapat, megkezdődtek a próbák. Bár eleinte még csak körvonalazódott a sztori, hatalmasan jól éreztük magunkat. Talán pont emiatt, de az előadás előtt egy héttel döbbentünk rá, hogy itt baj lesz, ha nem tesszük magunkat oda rendesen. Így hát (mivel március 15 vasárnapra esett) az első igazán komoly zenekari próbát meg is tartottuk pénteken. Marciéknál gyűlt össze a zenekar: Eszti, Marci, Gergő és én. Részletesen haladtunk végig a tételeken, a preludetől a fináléig.

Hagyomány szerint a 16:20-as busszal indultunk el Pécsre. Vacsorára értünk be a Nagy Lajos gimibe. Regisztráció után magunkhoz vettünk némi táplálékot, majd a füzetünkkel felvonultunk az előadásra. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a család melletti aktív cserkészkedésről beszélgettek velünk. Jut eszembe előtte még végigmentünk egy „lelki ösvényen”, minden állomás egy idézetes cetli volt, amiket motivációnak szántak. Bár pár mécses kialudt időközben, azért a legtöbbet el tudtuk olvasni. Aztán hallhatunk még a kerületi ügyekről, tartottunk népszámlálást, és végül fáradtan zuhantunk az ágyba. Természetesen előtte megírtuk másnapra a házikat. Reggel viszonylag emberi időben sikerült kelni, és a gyors reggeli torna, és reggeli után már meg is jött Norbi atya. Ittuk minden szavát, annyira életszerű volt az egész, annyira „átlagos” a gyerek - és fiatalkora, mintha közölünk, bárkiét elmondanánk, bár személyes belátásom szerint a Hunoréhoz hasonlított a legjobban. Jó hosszúra elnyúlt és a sorrendet már nem tudnám megmondani, de rengeteg előadás várt még ránk. Anyai/apai hivatás. Az anyait imádtuk, édes volt, kedves volt és szívhez szólt, aztán jött az MP féle „milyen legyen egy jó nő” című előadás.