Reggel elindultunk a Csotthontól biciklivel Törekibe, mert a professzor végzett az időgép megépítésével, és segítségünket kérte a kipróbáláshoz.
A professzor segítségével Töreki határában időutazást végeztünk a múltba, majd folytattuk utunkat tovább. Egyszer csak megpillantottunk egy embercsoportot. Nem tudták, hogy kik vagyunk, ezért máglyán el akarták égetni a professzort, mert azt gondolták róla, hogy boszorkány. Mivel megmutattuk nekik, hogyan tudunk szórakozni, ezért megkímélték a professzor életét. Ketten később érkeztek, de bebizonyítottuk, hogy ők is hozzánk tartoznak, azzal, hogy tudták folytatni: „Szivi ha szeretsz…”.
Ezután megkezdődött a vásár és 4 csoportba osztottak minket, nehogy elvesszünk a sokadalomban. Kezdésnek adtak nekünk 100 forintot, hogy kereskedjünk. Lehetett venni búzát, bort, malacot, lovat és csizmát. A játékot végül Gergő és Bence csapata nyerte meg. A játék után következett a jól megérdemelt ebéd, majd pedig a döfönye. Ezután Intelligens seriff-et és Jóéjszakát gyerekeket játszottunk.
A játék után kézműveskedtünk. Lehetett fonni, bőrözni és faragni is. A kézműveskedés közben észrevettük, hogy történt egy kis baleset, és valakinek a biciklijén a gumi kilukadt, de nagyfiúk orvosolták a problémát.

Április 24-én Sárkányölő Szent György, a cserkészek védőszentjének napján indultunk el Pécsre a Kerületi Szent György napra.

16:00-kor volt a gyülekező a buszpályaudvaron, ahol egy gyors adminisztráció után már indultunk is a buszunkhoz. A csapat nagyobbik része busszal utazott Pécsre, a többiek pedig Annával és Golyóval utaztak kocsival. A másfél órás út után megérkeztünk a pécsi autóbusz állomásra, ahonnan átgyalogoltunk a Széchenyi térre, a Nagy Lajos Gimnáziumhoz. Itt egy gyors regisztráció után kezdetét vette a nyitó szertartás. Itt egy csomó hasznos információval láttak el minket. Ezek után mindenki elrohant átöltözni, mert este egy kereskedőjátékot játszottunk a Mecsekben. A kereskedőjáték lényege, hogy néhány fős csoportokban minél több pénzt kell összegyűjteni, a változó árfolyamú bázisokon. A játékot már sötétben fejeztük be, és visszamentünk a Nagy Lajosba.
A kisebbeknek takarodó volt, a nagyobbaknak pedig kezdetét vette a Teaház, amit aznap a siófoki csapat csinált. Mi készítettük elő a termet, csináltunk teát, gyújtottunk mécseseket. A Teaházunk hatalmas sikert aratott.

Bár az első hétvége izgalma már elmúlt, kicsit rutinosabban, de még mindig várakozva szálltunk fel a pécsi buszra. Talán egy kicsit túl lazán sikerült értelmeznünk az előkészületeket, ugyanis jócskán volt otthon felejtett cucc, házi, kinek micsoda. Velünk tartott Gergő is, aki KiscserkészVezetőTovábbKépzést tartott a mi programunkkal párhuzamosan. A buszút szokásosan jó hangulatban telt, szinte észre se vettük, hogy odaértünk. Na jó, ez azért nem igaz, Pécs még mindig mocskos messze van. Ráadásul ez alkalommal nem is Pécs volt a végső úti cél, hanem Kővágószőlős. Szerencsére elég korán leértünk ahhoz, hogy elérjük a megfelelő buszt, amin már a többi jelölttel is együtt utaztunk. Ez az útvonal is tartogatott egy kedves meglepetést számunkra: a Hetvehely tábla egész nosztalgia-rohamot indított be többünknél, hiszen első cserkésztáborunk volt ott.

Hogyan találkoztál a cserkészettel?
Nekem nem volt nehéz találkozni a cserkészettel, mert a bátyám már 2001 óta cserkészkedett. Az, hogy, pontosan hogyan találkoztam vele nem rémlik. Valószínűleg a szüleim unszolására lettem én is cserkész, mert olyan emlékem nincsen, hogy én mondtam volna nekik, hogy mennyire szeretnék cserkészkedni. Illetve olyan emlékem sincsen, hogy Marci nagyon mesélt volna nekem az egészről. Tehát bátyámon keresztül találkoztam a cserkészettel, majd 2004-ben elmentem a toborzásra, azóta cserkészkedem.

Hogyan találkoztál a cserkészettel?
Ötödikes vagy hatodikos lehettem, mikor a Kiliti református parókiát megkapta a siófoki cserkészcsapat. Az akkori ságvári lelkipásztor, Tegez Ferenc, ő volt Kilitin is a református lelkész. Ő toborzott a ságvári hittanosai közül embereket, hogy aki szeretne eljönni, vagy szeretné megnézni milyen az a cserkészet, menjen el, mert lesz az az átadó. Én elmentem, és elmentünk még hárman-négyen, többek között egy leendő őrstársam is. Hívtak, hogy lehet csatlakozni a cserkészcsapathoz. Ez minden szombatonként egy őrsivel jár Siófokon. Akkor azt mondtam, hogy én aztán nem fogok feljárni hétvégenként Siófokra egy őrsi kedvéért. Így aztán abban az évben nem lett belőle semmi.
Valamivel később, mikor hetedik osztályos voltam, a kémia tanárom egyik óra végén mondta, hogy voltak itt a cserkészek, s hétvégén toborzást tartanak, akit érdekel, menjen el. Fogtuk magunkat az osztályból néhányan, elmentünk. Ez 2000 őszén volt. Volt egy nagyon menő nyomozójáték a ságvári házban, ami a mienk volt egy ideig. A ház angol ház mintájára volt kialakítva, egy előkelő család lakott benne. Kinn tobzódtak az újságírók, mert valakit megöltek, s nekünk ki kellett deríteni, hogy kit. Este kaptunk egy programtervet, majd megalakult az őrsünk Ságváron. és hozzánk járt ki egy őrsvezető Péntek Mariann személyében, mi vegyes őrs voltunk. Azaz fiúk, lányok együtt.

Fújt a szél, talán kicsit jobban is, mint az kellemes lett volna, hisz hiába indult a természet ébredésnek, a tél sokáig hagyta emlékként a világra egyre ritkábban visszatérő csípős reggelit. Fiatalok gyülekeztek a plébánia udvarában, izgatott, napfényhívogató zsibongással, szívükre öltve egy letűnt kor míves ruháit. A korai időpont ellenére mosoly simította a gyűrött arcokat és a csillogó szemek üzenték: elkezdődött. Egy kanna, egy vödör, csomagtartókból előkerülő szódásüveg. ˝Jó munkát!˝-mondja valaki, majd egy határozott kézfogás. Cinkos tekintetekkel, tettünk teljes tudatában osztjuk szét a muníciót.

˝Na, indulás!˝-harsan a parancsszó bohókás ünnepiességgel, és énekszó tölti be az utcákat:
˝Ma van Húsvét napja, másodéjszakája,jól tudjátok.˝

Minden szó, minden egyes szótag azt hirdeti, hogy élünk. Bene van a fiatalság összes ereje és vidámsága... Itt vagyunk világ, és úgy élünk, mint talán most senki. Új dalba kezdünk. Csizma kopog, bő ing ujjába kap bele a szél, emberek néznek meg minket, aztán egy kapu. ˝Helyben vagyunk˝-mondják, és már kezdjük is szép szavakkal kicsalogatni a lányt. Ajtó nyílik, bő szoknya lebben, hímzett blúz, szégyenlős mosoly. Lassan lépked kifelé, tudja, hogy mi vár rá... Vége az utolsó versnek. Vödör csörren, fröccsen a víz,"Fogjátok meg!" kiáltanak fel többen is, futó léptek, egy kis dulakodás, majd csend... halk szuszogásokkal tarkított elégedett csend. A lány mosolyog, csurom víz, nevetések hangzanak fel mindenhonnan. Beinvitálnak, kalács, édes sütemény és innivaló jár körbe.

Április 4-én 13:30 percre mindenki megérkezett a Csotthonhoz, majd beálltunk egy körbe és imádkoztunk. Az ima utánelmondták a délutáni programot. 4 különböző állomás volt, amiken tojást festettünk különböző technikákkal és tojástartót készítettünk. Filccel, festékkel díszítettük a kifújt és természetes anyagokkal (főtt hagyma héjával, spenóttal és hibiszkusz virággal) festettük a főtt tojásokat. Ezen kívül csináltunk még olyan tojásokat amit szalvétás decoupage technikával készítttünk. Hasonló technikával kulcstartót is gyártottunk. A Vivi állomásánál még papírból tojástartót vágtunk ki. A program alatt Eszti rágcsát osztogatott. Még a program elején tanultunk egy köszönőverset amit majd a fiúknak mondunk el a locsolás után. - Köszönöm, hogy köszöntöttél, szódavízzel megöntöztél, én is köszöntelek téged tojás lesz a fizetséged. Aki adta, ne feledd,és a tojást el ne ejtsd! - A program közben fél óránként mindig közösen elmondtuk a verset. A kézműveskedés után filmnézésre került sor. A Hopp című mesét néztük meg, amiből megtudtuk, hogy semmi se lehetetlen.

Immár évek óta szokás, hogy Siófok város március 15. alkalmából rendezett ünnepségeinek grandiózus i-jére csapatunk műsora tegye felkorona gyanánt a pontot. Idén sem volt ez másképp, csapatunk bölcs vezetői pedig a műsor elkészítésének feladatát Marcira bízták. Mondanom sem kell, nála jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Az idei koncepció az eddig megszokottakhoz képest is új- és nagyszerű volt: műformája tudniillik nem prózai színdarab, hanem egyesek szerint népi daljáték, valójában nagyszabású rockopera volt. Előadói apparátusa: 3 főszereplő, aki énekel, néhány mellékszereplő, és a band (akusztikus gitár, basszusgitár, elektromos gitár, dob). A zenét természetesen Marciszerezte, feldolgozva egy-két jól ismert népdalt.Miután összeállt a csapat, megkezdődtek a próbák. Bár eleinte még csak körvonalazódott a sztori, hatalmasan jól éreztük magunkat. Talán pont emiatt, de az előadás előtt egy héttel döbbentünk rá, hogy itt baj lesz, ha nem tesszük magunkat oda rendesen. Így hát (mivel március 15 vasárnapra esett) az első igazán komoly zenekari próbát meg is tartottuk pénteken. Marciéknál gyűlt össze a zenekar: Eszti, Marci, Gergő és én. Részletesen haladtunk végig a tételeken, a preludetől a fináléig.