Egy szép szombat reggel a buszállomáson találkoztunk és nekiindultunk az idei első csapattúrának, aminek helyszíne Endréd volt. Leszálltunk a buszról, imádkoztunk, majd nekiindultunk a túrának. Rövid idő után megálltunk reggelizni, és szemtanúi lehettünk az időutazás rejtelmeinek. Kihirdették, hogy az egész túra alatt a Fedezékbe nevű játékot fogjuk játszani. Sétáltunk, és egyszer csak elordították, hogy fedezékbe, és mi el kellett bújjunk tíz másodperc alatt. Mindig berohantunk az erdőbe és elbújtunk a fák mögé. Nekünk ez tetszett a legjobban, mert mindig figyelni kellet, hogy időben tudjunk elbújni. Egész nap mindig el tudtunk bújni, és ezért a nap végén kaptunk erőcukorkákat.
Egy meredek domb alján találtunk egy laptopot, amin egy videóüzenetet néztünk meg, és minekünk kellett elmondani a többieknek, hogy mit hallottunk, hogy mi a küldetésünk. Sokat mentünk, és aztán egy nagy réthez értünk, ott sok játékot játszottunk, ez is nagyon jó volt.

Hagyomány szerint a 16:20-as busszal indultunk el Pécsre. Vacsorára értünk be a Nagy Lajos gimibe. Regisztráció után magunkhoz vettünk némi táplálékot, majd a füzetünkkel felvonultunk az előadásra. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a család melletti aktív cserkészkedésről beszélgettek velünk. Jut eszembe előtte még végigmentünk egy „lelki ösvényen”, minden állomás egy idézetes cetli volt, amiket motivációnak szántak. Bár pár mécses kialudt időközben, azért a legtöbbet el tudtuk olvasni. Aztán hallhatunk még a kerületi ügyekről, tartottunk népszámlálást, és végül fáradtan zuhantunk az ágyba. Természetesen előtte megírtuk másnapra a házikat. Reggel viszonylag emberi időben sikerült kelni, és a gyors reggeli torna, és reggeli után már meg is jött Norbi atya. Ittuk minden szavát, annyira életszerű volt az egész, annyira „átlagos” a gyerek - és fiatalkora, mintha közölünk, bárkiét elmondanánk, bár személyes belátásom szerint a Hunoréhoz hasonlított a legjobban. Jó hosszúra elnyúlt és a sorrendet már nem tudnám megmondani, de rengeteg előadás várt még ránk. Anyai/apai hivatás. Az anyait imádtuk, édes volt, kedves volt és szívhez szólt, aztán jött az MP féle „milyen legyen egy jó nő” című előadás.

Karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor tudatosan kicsit jobban viselkedünk, többet segítünk a szüleinknek otthon. Ebben az időszakban mi, cserkészként is jobban odafigyelünk, hogy segítsünk embertársainkon, ezért már hosszú évek óta részt veszünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR Adni öröm! akciójában. Ilyenkor a kisebb cserkészek 1 vagy 2 idősebb cserkész vezetővel a Spar áruházban kedves szavakkal kéri a betérő vásárlókat, hogy adakozzanak a rászorulóknak némi tartós élelmiszerrel.

Az egész egy péntek délután kezdődött, amikor mindenki megérkezett a buszállomásra a nagy rohanásból. Felszálltunk a buszra, és egy hosszú buszozás után megérkeztünk Pécsre, és a Nagy Lajoshoz siettünk (A nagy pacis téren…). Bementünk és egy hosszú kígyózó sor fogadott minket a lépcsőn. Ötven jelölt kezdte el az ŐVK-t. Beálltunk a sor végére, mert siófokiakhoz híven késtünk egy kicsit, de elég hamar sorra kerültünk. Beregisztráltunk, leadtuk a házit, a telefonokat beszedték, majd mindenkinek megmondták, hogy hányas számú őrsbe tartozik és, hányas számú szobában találja meg őket. Volt egy kis időnk megismerkedni őrstársainkkal, majd bejöttek a patrónusok, és ők is bemutatkoztak. Elmondták, hogy az este hogyan fog zajlani a továbbiakban, és az ötven embert három nagy csoportra osztották.

Az előző évekhez képest most a próbáztatást nem tavasszal, hanem november második hétvégéjén tartottuk. Reggel 7-kor volt a gyülekező a Csotthonnál, és 8-kor indult a buszunk Balatonendrédre. Miután leszálltunk a buszról elsétáltunk a próbáztatás helyszínére, az általános iskolához. Ott mindenki lepakolta a táskáit, csomagjait. Ezután megreggeliztünk majd kezdetét vette a toborzás. Mindenki kapott menetleveleket, és elindulhatott. A gyerekek magyarságból, történelemből, egészségügyből, vallásból, cserkészetből, természetismeretből és térképismeretből próbáztak. Most az eddig évektől eltérően minden állomás előtt volt egy beugró, és csak akkor lehetett próbázni, ha azon sikeresen átjutottak. Míg a legtöbb próba az iskola területén volt, addig a természetismeret és a térképészet próba kint a szabadba. Agyerekek fél óránként indultak egymás után, egy kijelölt útvonalon. Mikor megérkeztek Gergőhöz, a természetismeret próbához tűzet kellett rakniuk, ami nem ment mindenkinek olyan gördülékenyen, majd következett a madarak, emlősök és a hüllők felismerése, valamint a növényeké. Ha ezeket sikeresen teljesítették, akkor továbbmehettek. A következő állomás a térképészet volt, ahol Golyó várta a lelkes próbázókat. Itt tájoló segítségével egy úgynevezett Svéd pályán kellett végigmennie a jelölteknek, majd egy térképről kellett leolvasni bizonyos információkat. Mikor ezen is túl voltak indulhattak vissza az iskolához, ahol várj rájuk a többi próbatétel. Vivinél a magyarság rejtelmeiben kellett elmélyedniük. Krisztiánnál a történelmi eseményekről kellett pontos beszámolót adniuk. Leánál a túrára kellett összepakolni a kiseüt, illetve néhány sérülést ellátni. Móninál beszélgetést folyt Istenről és a vallásról, illetve a vallás próbához tartozott még egy negyed óra eltöltése gyertyával egy lesötétített szobába, ahol csendben gondolkodhattak. Marcinál pedig a rovásírás került terítékre.

Kora reggel – hajnali 7-kor – gyűltünk össze a Csotthonnál. Mindenki még álmos volt, és vágyott vissza az ágyába.
Elsétáltunk a buszmegállóhoz ahonnan kellemes buszút vezetett Ságvárra. A buszon mindenkinek jutott ülőhely.
Ságváron elsétáltunk egy játszótérre, ahol megreggeliztünk és játszottunk egy jót. Reggelink befejezte után folytattunk túránkat. Felmentünk a Szőlőhegyre, ahol már várt ránk Aliz. Ő éppen élettörténetéről  tartott volna mesedélutánt, de megpillantottunk egy fehér nyulat. A nyuszi nagyon késésben volt, és elkezdett futni. Mi, Alizzal együtt futottunk utána.
Elvezetett minket egy nagy rétre, ahol játszottunk többek között földrengés - tornádó-költözést -, WC-fogót és kendő kapkodósat. Ez az utóbbi tetszett az őrsnek a legjobban.
Játék után újra megláttuk a rohanó nyulat, és tovább követtük őt egy hernyóhoz. Ő nagyon megnevettetett minket, ahogy mozgott és pillangóvá változott át.
Sétáltunk tovább, majd egy fa tetején megláttunk egy szemüveges macskát, aki vigyorogva nyávogott, vicceket mondott és nagy mozdulatokkal, össze-vissza mutatta az irányt. Nagy nehezen végül elirányított minket az őrült kalaposhoz és a kerge nyúlhoz. Mikor megérkeztünk hozzájuk, láttuk, hogy éppen egy NEMszületésnapot ünnepelnek. Teás poharakat dobáltak „Új kör-t !” kiabálva. Volt egy egér, aki nagyon megijedt a macska szó említésére, és addig nem nyugodott meg, míg le nem borították egy üveg eperdzsemmel. Meghívtak minket ebédre, és egy nagyot lakmároztunk.

Egy előre nem teljesen átgondolt, vakmerő és nem biztos, hogy beszámítható döntést hoztam. Lemegyek Pécsváradra, az 56km-es emléktúrára! Gyorsan, mielőtt meggondolhattam volna magam, felírtam a „habcsók portálra”, hogy ki szeretne velem tartani ebben, a korántsem egyszerű és rövid utazásban.
Nagy meglepődésemre, sorra jöttek a kommentek. Te jó ég, lassan külön parti járatot kell intéznem, ha ez így megy tovább! A végére 7-en vágtunk bele.
Péntek este kicsit rohanósan (csak, mint mindig… megint én késtem…), de elértük a buszunkat és ezzel elkezdődött a „nagyutazás”! Három és fél órás utunk Pécsre kicsit sem volt „pihentető”, szóval, aki eddig nem volt fáradt, ő biztos lemerült mire beértünk. Az úton készült „szelfikről” inkább nem is nyilatkoznék. Mentségemre szóljon, hogy mikor készültek én már aludtam! A betervezett 11, fél 11-es takarodóból lett éjfél, ami alapból nem is lett volna gond, csak reggel 5-kor keltünk és innen már mindenki érti… Sőt, még esti mesét is olvastam nekik, bár nem hittem volna, hogy ekkora „sikere” lesz, mikor kiválasztottam. Reggel mindenki, hipp-hopp összepakolta a dolgait és már indulhattunk is, sőt futottunk, mivel majdnem lekéstük a buszt, ami kivitt volna minket Pécsváradra. Bár ez a buszos bácsinak nem annyira tetszett, hogy miattunk csúszik a menetrenddel.
A helyszínen megkaptuk a menetlevelet, a kitűzőt és az emléklapot! Viccelődtünk is, hogy most már mindenünk meg van, amiért jöttünk. Menjünk vissza a Megye utcai szállásunkra és egy üveg Nutella mellett pihenjük át az egész napot, majd itthon úgyis azt mondjuk, hogy milyen kemény volt! De azért egy dolog mégis hiányzott! Az élmény. Ezért csak nekiálltunk.

Szombaton reggel 8:46-kor találkoztunk a buszmegállóban, és 9:00-kor indult a buszunk Ságvárra a 11-es kocsiállásról. Nem mindenki jött reggel oda, Pali és Kristóf Kilitiben szálltak fel a buszra. Hamarosan megérkeztünk Ságvárra, és a templomhoz sétáltunk. Egy kis várakozás után megjött Golyó és Anna, majd nemsokára Gergő is. Elindultunk, és ahogy kiértünk a falu határába láttuk, hogy minden tiszta sár, ezért másik úton kellett menjünk. Felmentünk a szőlőhegyen ahol éppen a szüreteltek, de mi sajnos nem maradtunk ott „segíteni”. A szőlőhegy tetején átmentünk egy alagúton majd folytattuk tovább az utunkat. Egy erdős, gazos helyen mentünk egy kis időn keresztül, de szerencsére hamar kiértünk egy poros útra, ahol megláttunk egy gyíkot, amiről elég sok fénykép készült. A csapatot kettéosztották, és feladattal bíztak meg bennünket. Az egyik csapatnak 10 lágyszárú növényt, a másiknak 10 erdei fa levelét kellett összeszednie és beazonosítania egy könyv segítségével. Mindenki szépen csinálta feladatát.

1. nap
Reggel ébresztés után fagyűjtéssel kezdtünk. Ez után a finom reggeli következett, majd egy gyors tust dobtunk, átöltöztünk egyenruhába, párokba álltunk és elindultunk sietve a misére. Még mise előtt a faluban találkoztunk a kicsikkel, akik épp akkor érkeztek meg. Közösen folytattuk utunkat a templomhoz.
A mise után lépéstartással és dalolva vonultunk végig a falun. Ahogy elértük az erdei utat átvettük a kicsiktől a cuccot.
A táborba beérve kiosztották a feladatokat: körletépítés és egyéb központi építmények megépítése volt. Ábel az építkezés alatt egy liánt szeretett volna leszedni egy fáról, de szerencsétlenségére a fél fát magára rántotta. Őt ezután kórházba vitték Veszprémbe, mert felrepedt a fejbőre. Ezután egy minimális csapat ( 4 fő ) megmártózott a patakban, aminek a hőmérséklete 10 ˚C körül mozgott. Ezután Holdra Üvöltőnek segítettünk a padokat a tábortűz helyére pakolni.Vacsoráztunk, majd a tábortűz köré sereglettünk és megtekintettük az előadást. Nagyon hideg volt aznap este. A tábortűz vége után következett az esti  szertartás, majd a takarodó után mindenki belebújhatott a pihe-puha hálózsákjába.

A 8-10 éves gyerekeket június 23-27. között várta a helyi plébánia. A tanyázáson 3 város – Pécs, Mohács, Siófok – cserkészcsapata vett részt.

1. nap
Az első napon a gyülekező 9:00-kor volt a Csotthonnál. A buszunk 9:20-kor indult Pécsre. Az út igen hosszú volt. Amikor megérkeztünk egy másik cserkészcsapattal együtt szálltunk fel a Szederkényre tartó buszra. A leszállást követően beraktuk a táskáinkat egy buszmegállóba, hogy azokat majd utánunk hozzák. Ezek után folytattuk utunkat a tábor helyszínére, Máriakéméndre.

Egy idő után a kiscserkészeket elvitték a templomhoz, hogy kevesebbet kelljen gyalogolniuk, nehogy már a tanyázás kezdetén elfáradjanak, hiszen még mennyi móka és feladat várt rájuk! Mi pedig tovább folytattuk utunkat a templomkertbe. A táborozás játékkal indult, Kicsiarakás-t és Britbulldog-ot játszottunk.