Színesedő erdők, friss levegő, csípős reggelek, korai sötétedés, mind-mind különös hangulatot adnak ennek az időszaknak, és ezt kihasználva túráztunk egyet szombaton. Szendvics, gyümölcs, nasi és kulacs a zsákba, bakancs a lábra, zsák a hátra, majd irány Endréd és környéke. Reggel nyolc órakor indultunk Siófokról a buszmegállóból. A nap mottója: „Aki éjjel legény, másnap aludja ki magát!” Matyi elaludt így Széplakon szállt fel a buszra. Balatonendréden leszálltunk a buszról, majd nekilendültünk az egész napos túrának. Indulás után nem sokkal megálltunk enni, és elmondtuk programkezdő imánkat. Reggeli után továbbindultunk az ezerszínű természetbe. Bizony egy-két helyen megszenvedtünk a kidőlt fák által elzárt utakkal. Pár helyen a löszfal leomlott, ez még inkább nehezítette utunkat. Egy ilyen lösz-mélyúton keresztül indultunk Tótokilap felé.
Közben megnéztük a Duda-hegyen lévő Barát-lyukat is. Amint elérkeztünk a Tótokilaphoz, Golyó, Bence és Marci félrevonulva tőlünk megbeszélést tartottak. A rövid titkos eszmecsere után Golyó és Marci előrementek, majd Bence ismertette velünk teendőinket. Először két csapatra osztott minket, az elsőben volt Fecó, Lehel, Antónia és Eszti; a másodikban Matyi, Pali, Mesi, Míra és én. A feladatunk az volt, hogy egy borítékot meg kell találnunk az erdőben, amivel kijuthatunk az országból, ugyanis a szovjetek fogva tartanak bennünket. Ennek a feladatnak a hátulütője az volt, hogy ezt a borítékot két katona őrzi, és úgy kell ellopnunk a borítékot, hogy közben észrevétlennek kell maradunk, ha valakit elfognak, őt kiszabadíthatjuk, úgy ha megküzdünk az őrökkel. Mindkét csapat kapott egy térképet, amivel tájékozódniuk kellett.

Egy szép őszi napon a Hód őrs mozgósítható ereje úgy döntött, hogy a 8 órás gyorson, a mozdony mögötti rejtett fülkében fog összegyűlni, hogy „őrsirekorddöntő” célzatú túrára induljon. A vonatról Balatonszárszónál szálltunk le, hogy felszállhassunk a Szóládi buszra. A helyszínen gyorsan teszt alá vetettük a rekorddöntést igazoló eszközöket, és végül az az én Igotu órám bizonyult a megfelelő választásnak, ugyanis az mér sebességet, átlagsebességet, távolságot és tengerszint feletti magasságot is. Miután élesítettük a műszereket, a Golyó vezetésével elindultunk. Ezek után mondanom sem kell, hogy eltévedtünk még a faluban... Valahogy mégis rákeveredtünk a helyes útra, és nekivágtunk. Hamarosan elértük Somogy metropoliszát, a hihetetlen Nezdepusztát. A felhőkarcolók árnyékából kiérve elérkeztünk utunk legmeredekebb szakaszához. Fölfele menet Golyó szakértő szemmel elemezte a terület adottságait egy siklóernyőző szempontjából. A tetőn történelmi jelentőségű fotót készítettünk, ez ugyanis Somogyország legmagasabb pontja. Kicsivel később egy kellemes padnál megálltunk falatozni. Mivel Golyó golyhó módon eldicsekedett a szendvicseivel, azokat ettük meg. Közben olyan zeneszerzők életútjáról társalogtunk, mint Bach, vagy Mascagni. Golyó felvázolta az ütemtervet is: bele kell húzni!

Minden egy augusztusi reggel kezdődött. Másoknak átlagosan indult a napja, de nem így volt ez annak a több ezer cserkésznek, akik a vasútállomások felé igyekeztek a Kárpát-medence minden pontjáról. Hatalmas csomagokkal megpakolva gyalogoltunk mi is tele izgalommal, hogy végre elkezdődött a várva várt Nemzeti Nagytábor. Hosszú út után valahára megérkeztünk az ócsai katonai gyakorlópályára. Mi még nem láttunk ennyi embert, ráadásul ennyi cserkészt egy helyen. A regisztrációnál valakik szerencsésebbek voltak mint mi, mások kevésbé, a fiúk csak éjjel jutottak be a tábor területére. Kis idő után megtaláltuk a rajparancsnokunkat, Katát. A sátraink felállításával és körletünk kiépítésével számunkra megkezdődött az izgalmasnak ígérkező tábor. Az első nap egy nagyon emlékezetes szertartással nyitottunk. Nap-nap után következett és zúdították ránk a jobbnál jobb programokat. Bár az étel nem volt a legjobb, kénytelenek voltunk enni. Elérkezett a tábor sóvárogva várt programja a CSAPATNAP. A fiúk megérkezésével felfordult a táborhelyünk. A délután fénypontja a pusziharc volt, ami legtöbbünk kedvence. Az esti tábortűznél mindenki bemutathatta mi újat tanult az elmúlt időben. Természetesen a legnagyobb sikert a "pony" jelentette. Másnap egy közös "Lánchíd" építéssel tettük még emlékezetesebbé ezt a hetet. Az általunk irányított fordított délelőttön remekeltünk. Ezen a napon érezte magát legjobban a rajunk.

Az indulás napja: 8-kor gyülekező a Csotthonnál, elbúcsúztunk a szülőktől, elindultunk a 9 és ¾-ik vágányról a Roxfortba. Első célunk Kapolyba vezetett, ahol játék következett és megismertük Harry Potter, valamint Ron Weasley karakterét. Elindult a második buszutazásunk, ami elvitt minket Somogydöröcskére. Elfogyasztottuk a finom ebédet, és elmerültünk a sok kalandos játékban. Egy jótevőnk levette vállunkról a terhet, így már sokkal könnyebben eljutottunk ahhoz a varázslóhoz, aki útbaigazított minket. A túra nehézsége ellenére a tábor mindent kárpótolt. Legelőször a Teszlek Süveg bölcsességét hallgattuk meg, majd kiderült, hogy mindenki a bátor Griffendél csapatába került. Ezután mindenki nekiállt körletének építéséhez és a sátorállításnak. A lányok nagy előnnyel indultak, de gyorsan behoztuk a lemaradást. Berendeztük a sátrat majd nekiálltunk a finom bolognai spagettinek, ami nagyon ízlett. Ezután a tábortűz következett, ahol sok nevetésben volt részünk. Az esti szertartáson megtanultuk az őrködés csínyját-binyját, amit még aznap este használtunk is. Már alig várjuk, hogy másnap elkezdődjenek a varázslatos programok.

2001 után 2013-ban is megrendezésre került a " Sió Police". Ez egy úgynevezett "helytörténeti nyomozójáték", amelyen több mint 200 általános iskolás tanuló vett részt 3-5 fős csapatokba -lányok-fiúk vegyesen – szerveződve.

A Sió Police hatalmas felkészülést igényelt a szervezőktől ezért már hónapokkal hamarabb megkezdődött a szervezése. A program lebonyolításában a mi csapatunkon kívül paksi, pécsi és pesti cserkészek segédkeztek, akik a város egyes pontjain előre kijelölt állomásokon várták a csapatok érkezését. Közel 40 fő igyekezett minél színvonalasabbá tenni a játékot.

A 4 siófoki általános iskolából kikerült csapatok két korcsoportba - 5.-6. osztályosok és 7.-8. osztályosok – voltak beosztva. A diákok egy hónappal a játék előtt kaptak egy előzetes feladatsort, melyben Siófok történetéről voltak izgalmasabbnál-izgalmasabb kérdések. A megoldására egy hetet kaptak. Ezt a tesztet tekinthetjük egyfajta ráhangolódásként a játékra, hiszen amíg a megoldások után kutattak rengeteg értékes információt megtudhattak városunkról, amit később hasznosítani is tudtak.

A rendezvényre végül 2013. május 25-én került sor. A felső tagozatos gyerekeknek Siófok város területén kellett felkeresniük különböző állomásokat és az aznap kapott feladatsort kitölteniük. Az indítóállomás az "időkapu"volt. A gyerekek itt léphettek be a játék világába a füstön át, mely mintha függönyt képzett volna az ismert világ és az új, titokzatos hangokkal hívogató között.