Erdő, erdő, erdő…
Színesedő erdők, friss levegő, csípős reggelek, korai sötétedés, mind-mind különös hangulatot adnak ennek az időszaknak, és ezt kihasználva túráztunk egyet szombaton. Szendvics, gyümölcs, nasi és kulacs a zsákba, bakancs a lábra, zsák a hátra, majd irány Endréd és környéke. Reggel nyolc órakor indultunk Siófokról a buszmegállóból. A nap mottója: „Aki éjjel legény, másnap aludja ki magát!” Matyi elaludt így Széplakon szállt fel a buszra. Balatonendréden leszálltunk a buszról, majd nekilendültünk az egész napos túrának. Indulás után nem sokkal megálltunk enni, és elmondtuk programkezdő imánkat. Reggeli után továbbindultunk az ezerszínű természetbe. Bizony egy-két helyen megszenvedtünk a kidőlt fák által elzárt utakkal. Pár helyen a löszfal leomlott, ez még inkább nehezítette utunkat. Egy ilyen lösz-mélyúton keresztül indultunk Tótokilap felé.
Közben megnéztük a Duda-hegyen lévő Barát-lyukat is. Amint elérkeztünk a Tótokilaphoz, Golyó, Bence és Marci félrevonulva tőlünk megbeszélést tartottak. A rövid titkos eszmecsere után Golyó és Marci előrementek, majd Bence ismertette velünk teendőinket. Először két csapatra osztott minket, az elsőben volt Fecó, Lehel, Antónia és Eszti; a másodikban Matyi, Pali, Mesi, Míra és én. A feladatunk az volt, hogy egy borítékot meg kell találnunk az erdőben, amivel kijuthatunk az országból, ugyanis a szovjetek fogva tartanak bennünket. Ennek a feladatnak a hátulütője az volt, hogy ezt a borítékot két katona őrzi, és úgy kell ellopnunk a borítékot, hogy közben észrevétlennek kell maradunk, ha valakit elfognak, őt kiszabadíthatjuk, úgy ha megküzdünk az őrökkel. Mindkét csapat kapott egy térképet, amivel tájékozódniuk kellett.